“Egy olyan országban, melynek 50 éve nincs hadserege, Gréta katona szeretne lenni és oly büszkén őrzi ezt a legféltettebb vágyát, akárcsak szüzességét. Hogy közelebb jusson a valóra váltásához, kétségbeesett cselekedetre szánja el magát: jelentkezik a Civil Gárdánál, remélve, hogy felveszik maguk közé. Úgy tűnik, kérése meghallgatásra talál Ramonnál, a gárda látszólag megértő, a valóságban romlott és önző vezetőjénél. A fiatal lány a szavak orgiájában elmerülve elhiszi, hogy Ramon valóban segíteni szeretne neki, egészen addig, amíg – mintegy rituális áldozatként – álmától és ártatlanságától egyszerre fosztja meg a korrupt gárdafőnök. Vajon az a bizonyos „boldogtalan embereket teremtő idilli múlt”, ami Grétát a végzete felé sodorta, egy őszintébb, elveszett korszak emlékének üldözése? A mindent elsöprő lázadás csak a történet legvégén tör fel hősünkből, hogy megbosszulja elrabolt álmát és az áldozattá válás helyett az újjászületést válassza, a szabad akarat diadalmát – még ha ez a győzelem nem is képes feledtetni a sebeket a szívében.”