Hajdu Szabolcs: Békeidő

Az előadásról

Langermann legújabb könyvének megjelenése után felkérést kap egy színdarab megírására. Apja közeli halála, a temetés körüli hercehurca, az egyensúlyát vesztett család rejtett konfliktusai és a fojtogató társadalmi légkör nem kedvez az alkotáshoz szükséges nyugalom állandósításához. A vállalt feladat egyre nagyobb teherként nehezedik Langermann vállára, irreális, végzetes méreteket öltve.

Az előadás hossza 120 perc, szünet nélkül.

Videógaléria

Fotógaléria

Fotó: Nagy András

Sajtóvisszhang

BÉKEIDŐ – DE NEM MOST
VARGA ANIKÓ
2013 február 11
Hajdu Szabolcs temesvári rendezése önreflexív történetre épül. Az előadás főszereplője Langermann Sándor (Szabó Domokos) egykötetes író, akinek nemrég halt meg az apja, és aki arra kap felkérést, hogy írjon egy színdarabot két színésznőre. Nem halad a munkával, alkotói válságba kerül, a gyászból és a családi-párkapcsolati bonyadalmakból fakadó levertség egyre mélyebb depresszióba, majd betegségbe sodorja, s ebbe végül belehal. Az előadás témája önmagában nem újdonság – végtelen az alkotás helyzetéről és állapotairól szóló alkotások száma -, s ha van tétje, akkor az arról szól, hogy a színházi nyelv, amelyen keresztül elénk tárul a történet, képes-e olyan világot konstruálni, amely új perspektívába helyezi az erről való tudásunkat. (…)
Néha gazdag installációként, mégis tárgyias pőreségében látjuk a színpadot, máskor szürreális belső térként, a szeméttel telihordott elme, a limlommal dekorált képzelet kivetüléseként – s ennek megfelelően a játéktérben megjelenő alakok hol egy „külső” történet „valós” szereplőiként, hol az alkotói válsággal küzdő író képzeletének szüleményeiként értelmeződnek, akiknek bőrét oly könnyű vásárra vinni.
Ez a viszony persze nem vagylagos. Hiszen Hajdu a folytonos és visszafogott regiszterváltásokkal, illetve azok egyidejűségével pont azt a hierarchiát teszi ingataggá, amit a „valóság” és „fantázia” viszonyában szoktunk működtetni. Nem a különböző fikciószintekre osztott történet van, hanem a valóság észlelésének játékosan performált problémája. (…)
Mindettől függetlenül a Békeidő izgalmas színházi kísérlet, a tekintetben is, hogy olyan színházi elgondoláshoz (is) közelíti a temesvári színészeket, amely az erdélyi színházi hagyománytól idegen: a civilebb, esztétikailag nem annyira megtisztított, akciószerű játékhoz.
Forrás: Játéktér
***
Off Broadway
Kovács Bálint
2013 március 27
Az előadás nemcsak fix drámaszövegre, de konkrét cselekményre sem épít.
(…) A Hajdu Szabolcs által írt, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatának improvizációi alapján formálódott – és előadásról előadásra tovább változó – darab legalább ugyanannyira önreflexív alkotás, mint az Off Hollywood. És nem csak a hasonló téma miatt; Hajdu mintha saját pályájának egyfajta összegzésére törekedne. Az előadás két fontos szereplője, Török-Illyés Orsolya és Szabó Domokos az Off Hollywoodban (meg a korábbi Tamara című filmben) is főszerepet játszott, s megjelennek a színpadon olyan, korábbról ismerős motívumok is, mint a Tamara jellegzetes halandzsabeszéde. Sőt, a Békeidőben maga Hajdu is a színpadon van: skatulyából kihúzott, divatos ruháin még ott lógó árcédulával többnyire oldalról figyeli az eseményeket. Amelyek egyébként részben-egészben mintha az alkotó főszereplő (Szabó Domokos) agyában játszódnának: a szereplők úgy „halnak meg”, majd kelnek fel újra, miközben az arra járó rendőr épp körülrajzolná őket krétával, ahogy az író agyában formálódik, születik meg és vétetik el az új figura gondolata; s a lakásként szolgáló tér (Iuliana Vîlsan munkája) is mintha ötlettemetőként szolgálna a sarokba félredobott, elvetélt gondolatokkal, meg az asztal aljából kinövő kitömött borzzal. (…)
Az előbb-utóbb mindig groteszkbe forduló jeleneteknek nemcsak a humora jó, de a legelvetemültebb részeket is teljes komolysággal és mély átéléssel játszó színészek is sokat tesznek azért, hogy mindig izgalmasak legyenek. Lőrincz Rita és Tar Mónika színészkettőse (nekik írja a darabot az író) megtalálja azt a vékony sávot, amelyben civakodásuk egyszerre életszerű is és abszurd is. Borbély B. Emília orvosként épp komolyságával, mélyben gyökerező bánatával teremti meg paradox módon a szituációk komikumát – hiszen közben például egy fotelről készült röntgenképet tart a kezében. Bandi András Zsolt több szerepben is egy-egy erős színből festi meg figuráinak karikaturisztikus portréját, míg Török-Illyés Orsolya figurája légies visszavonultsága és csendes kiismerhetetlensége révén válik érdekessé – egyedül csak Szabó Domokos főszereplője marad túlontúl egyszínű.
De hiába menetel az előadás hosszan látszólag egy csúcspont felé, az út még a cél előtt véget ér. Sem a forma nem hoz létre olyan erős víziót, amely egymagában is elvinné az előadást, sem a cselekmény nem ad katarzist, és az izgalmas díszlet vagy az extravagáns kellékek – mint az Eldzsí nevű, egy LG mosógép dobozában álló kitömött farkas – sem válnak szimbólumokká, nem építenek fel egy láthatatlan, de érzékelhető sorok közti világot. Mintha az előadás túl pontosan követte volna az író történetét. Az íróét, aki meghalt, mielőtt kielégítően befejezhette volna a nagy művét.
Forrás: Szinház.net

Szereposztás

Alpolgármester, szektavezér
Balázs Attila

Temetkezési vállalkozó, rendőr
Bandi András Zsolt

Langermann háziorvosa
Borbély B. Emília

Moderátor
Hajdu Szabolcs

Langermann apja és barátja
Kiss Attila

Színész, riporter
Lőrincz Rita

Langermann barátnője
Magyari Etelka

Langermann Sándor író
Szabó Domokos

Színész, politikus
Tar Mónika

Langermann anyja
Tasnádi-Sáhy Noémi

Langermann húga
Török-Illyés Orsolya

Valamint: olvasók, szektások, tömeg, koldusok, daganatok, gondolatok, varjak, borzak egy farkas és egy fotel

A szereplők ötleteinek és improvizációinak felhasználásával írta és rendezte:
Hajdu Szabolcs

Díszlet- és jelmeztervező:
Iuliana Vîlsan

Világítástervező:
Nagy András

A rendező munkatársa:
Gálovits Zoltán

Ügyelő:
Kertész Éva

Súgó:
Czumbil Marika

Világosító:
Gidó Zoltán

Hangosító:
Baschant Csaba

Az előadásban elhangzanak: John Cage Primitive (1942), Root of un Unfocus (1944), Prelude for Meditation (1944), In the Name of the Holocaust, Pt. 1(1942) című kompoziciói, Joni Mitchell All I Want című dala a társulat átiratában és Hajdu Szabolcs Szelíd vadállatok című verse.

Előbemutató: 2013. március 26.
Bemutató: 2013. március 27.

Vissza a Deszka Főoldalára