A Hamupipőke a legismertebb, legnépszerűbb, legtöbbször játszott mesék egyike. Talán nincs olyan gyerek, aki ne ismerné az árva lány történetét, akit igazságtalanul kihasznál mostohája, és aki végül mégis elnyeri a királyfi kegyeit. A történet most kidobásra ítélt tárgyak (csomagolópapír, kályhacső, nejlonzsák stb.) játékában elevenedik meg, melyek a néző szeme láttára születnek, lényegülnek át.
„Vidovszky nem (csak) a Hamupipőkét meséli el, hanem egyrészt mesél a családi hierarchia problematikájáról, igazságosságról és igazságtalanságról, másrészt – és ez a fontosabb ezúttal – színházat olvasni tanít. Azt próbálja jelezni pedagógusnak és gyereknek, hogy az ő fantáziájuk része a játéknak, hogy a tárgyak mögé az ember viszi a lényeget, és ezzel, harmadrészt, valami nagyon fontos emberi alapvetést is képvisel”. (Ugrai István, 7 óra 7)