Amikor harmadikban elment Márta néni, akinek én voltam a kedvence – még az óvodában kiválasztott engem meg a Vajda Lacit, akivel szerelmesek voltunk egymásba. Én a homokozóban ültem, Laci a favonat mögül nézett, és szemeztünk. De miután megmutattuk egymásnak, elhagyott a Szabó Szilviért. Szóval Márta néni direkt kérte az igazgatót, hogy az ő osztályába kerüljek. És harmadikban, amikor elment, írtam neki egy verset: Oly szép volt ez a három év együtt Márta nénivel! / Miért kell elválni egy tanártól, mikor úgy megszoktuk? / Nem bírom tovább, elsírom magam… – De most már szakítani is megtanultam. Már van, hogy hetente kétszer vagy háromszor is szakítok, sőt olyan is van, hogy egy nap többször.”