Molnár Piroska előadásában, Máté Gábor rendezésében láthatja Christopher Hampton Egy német sors című színdarabját a Csokonai Színház közönsége október 20-án a Debreceni Művelődési Központ Pódiumtermében. Az előadás szövegkönyve Brunhilde Pomsel Goebbels titkárnője voltam című könyvének felhasználásával készült.
Brunhilde Pomsel 1933-ban lépett be a Nemzetiszocialista Pártba. Nem elvi meggyőződésből, kizárólag a karrierje érdekében. A Propagandaminisztériumhoz került, Joseph Goebbels titkárnője lett. A deportálásokból semmit sem látott. Nem tudott a koncentrációs tárborokról. Arról sem, hogy a Propagandaminisztérium meghamisítja a híreket. Goebbels szövegeit gépelte ugyan, de érteni nem értette. „Jelentéktelen kis pontnak” látta magát, aki, ha akart volna, akkor sem tudott volna szembe szállni a hatalommal. Nem érzi magát bűnösnek.
Molnár Piroska a kultúra.hu-nak a meggondolatlanságról, a Führer iránti, a következményeket nem mérlegelő lelkesedésről beszélt : “Elég nagy port kavart ez a történet. Könyvben is kiadták és dokumentumfilm is készült belőle. A néni, akiről szól, 106 évig élt, és 102 éves korában publikálták az elbeszélését. Goebbels titkárságán dolgozott, mint gépírónő. A háború végén, amikor az oroszok elfoglalták Berlint, a buchenwaldi koncentrációs táborba vitték azokat, akiket a náci rádióban találtak. Őt 5 évig tartották ott. Nagyon sokáig élt. Megpróbálja elmondani, hogy fiatalon miképp lehet a lelkesedéstől és a nem-gondolkodástól belekeveredni olyan dolgokba, amelyekről később az ember már felnőtt szemmel látja, hogy mennyire felesleges volt, mennyire nem kellett volna. Nagyon érdekes dolog ez. Azt mondja egy helyen: lelkesedtünk a Führerért, tapsoltunk neki, és őszintén szólva eszünkbe sem jutott, hogy mit zúdít majd ránk. Tehát nem gondolkodtak, csak fiatalként lelkesedtek. Azt mondja, meg sem hallották, mit mondtak nekik Hitlerék, csak arra figyeltek, hogyan mondták.”
A színésznő szerint az Egy német sors témája nagyon aktuális, sokszor tapasztalni szerinte most is azt, hogy egy „éretlenebb fiatalt képes elsodorni egy téveszme”. “A történelem pedig ismétli magát, állandóan belelépünk ugyanabba a folyóba… „Sajnos pesszimista vagyok. A görögök is megmondták, hogy az ember nem változik, csak a körülményei […] A tömegnek pedig vágya is, hogy uniformizálják, hogy mondják meg, mit csináljanak, így gondolkodni sem kell és a felelősség terhét is lesöpörhetik magukról” – fejtette ki a Deszkavíziónak.
