Vörös Edit magánprodukciókban, illetve a Rátonyi Róbert Színházban többször énekelte már Rolla szerepét. A debreceniek számára sem ismeretlen, hisz Sylviaként már láthatták a Csárdáskirálynőben. A próbák szünetében beszélgettünk.
Szerethető karakterei és fülbemászó melódiái miatt tűzi műsorra ma is sok zenés színház a Mágnás Miskát, de ha kicsit szigorúbbak vagyunk, ez minden operettről elmondható. Van valami egyedi, jellegzetes a Mágnásban, ami megkülönbözteti mégis az operettirodalom más darabjaitól?
Számomra az az érdekes a Mágnás Miskában, hogy míg egy Csárdáskirálynőnek, vagy más Kálmán Imre- vagy egy Lehár-darabnak sok drámaisága van, főleg a primadonna és bonviván szerelmi vívódása miatt, ebben a darabban kevésbé hangsúlyos a dráma, itt teljes mértékben a vígjáték, a móka, a kacagás a kulcsszereplő. Vannak persze mélységei a történetnek, de ez egy lényeges különbség. A műfajon belül egy önfeledtebb darab.
Énekesként sincs rajtad akkora súly, kicsit felszabadultabb lehetsz?
Mindenképp. Bár a szerepet ugyanúgy klasszikusan kell eljátszani és elénekelni, de valóban könnyedebb hangú, tónusú szerepről van szó. Rolla egy fiatal grófkisasszony, aki soha nem volt még szerelemes, életében először találkozik ezzel az érzéssel, ráadásul a kiválasztott férfi nem azonos társadalmi közegből érkezik, vívódik a család és a szerelem közt, de a szerelem győz. Nemcsak a figurát kedvelem, nagyon örülök az újbóli felkérésnek, hisz a Csárdáskirálynőben korábban már dolgoztam együtt ezzel a nagyszerű csapattal, nagyon megkedveltem őket. Ide szívesen járok vissza. Már az olvasópróbán örömmel üdvözöltük egymást.
Egyenesen vezetett az utad az operetthez?
Egyáltalán nem. Zenetagozatra jártam általános iskolában, és először musicalekben kezdtem játszani. Jobban is vonzott a műfaj, az operetteket nem ismertem annyira. Mivel jazztanszakon végeztem, jazzénekesnőként kezdtem, de szépen lassan úgy alakult az életem, hogy az operettben kötöttem ki. Hat évig az Operettszínházban dolgoztam. Ott játszottam musical és operett előadásokban is, de közben magánprodukciókban operetteket énekeltem. Aztán válaszút elé kerültem, szembeállított az élet azzal, hogy vagy az egyiket csinálom, vagy a másikat.
Együtt miért nem lehetett?
Az Operettszínházban mint szubrett szerepeltem a különböző operettekben, a musicalekben pedig nagyon nőies karaktereket kaptam, mély tónusú hanggal. Ha egyik nap ezt a nőies karaktert kellett játszanom, másnap pedig Maricát énekelni, az fárasztó, komoly feladat volt, hisz a két éneklési technika nagyon különbözik egymástól. Azt éreztem, hogy nekem jobban fekszik az operett műfaja. Szerencsére úgy alakult az életem, hogy adódott egy olyan lehetőség, ami kizökkentett ebből a nehézségből, és eljöttem az Operettszínházból. Most szabadúszó színészként éneklek különböző színházakban. Voltam Békéscsabán, Egerben, Kecskeméten, Sopronban. Nagyon szerencsés vagyok, mert mindig megtalálnak a szerepek.
Vajland Judit interjúja
