(Forrás: https://www.dehir.hu/) 2019. 03. 14. Gyürky Katalin
A fiatal orosz rendező, Ilja Bocsarnikovsz a tavalyi évadban színre vitt Csehov-darab, a Három nővér után most egy másik klasszikus szerző, Shakespeare – szintén három nővér sorsát körüljáró – tragédiáját, a Lear királyt adaptálta a Csokonai Színházban. Mégpedig Learként, ugyanis egy merész ötlettől vezérelve a címszereplő királyból királynőt „faragott”, s a lányai kényének-kedvének kitett uralkodó szerepét Ráckevei Annára bízta.
A szereplőválasztás, valamint a királyról királynőre váltás több szempontból szerencsés „húzásnak” bizonyult.
A mindenét a két nagyobbik lányára, Gonerilre és Reganra hagyó, a legkisebb lányát, Cordeliát pedig annak őszinte szavai miatt a „szívéből kitépő” uralkodó Shakespeare-vázolta összeomlását, lányai viselkedése miatti megőrülésének folyamatát a színművésznő olyasfajta zsenialitással viszi véghez, amely párját ritkítja a magyar, sőt, azt gondolom, az európai színjátszásban is. Ráckevei Anna egyformán képes a dühöngő, a lányai ellen bosszút forraló, a természet csapásaival – lásd a darab gyönyörű viharjelenetét – is bátran szembeszálló őrült amazon érzékeltetésére, valamint a bohókás, „ismét gyermekké lett”, pillangókat kergetve számolgató, kisegereket etető ártalmatlan elmeháborodott megformálására. A főszerepben hozza tehát mindazt, amit Shakespeare tragédiáját olvasva erről a maga okozta, de szörnyű helyzetbe kerülő karakterről gondolunk.
Ha Ráckevei – érdekes színházi kísérletként – önmagában, egy monodráma formájában láttatná velünk Lear sorsát, már akkor is megérné megnézni az előadást. Ilja Bocsarnikovsz azonban Learrel együtt és köré olyasfajta, a darab diszharmonikus emberi viszonyait középpontba helyező triókat állít – hűen követve ezzel az angol klasszikus mű teljes szüzséjét –, amelyek egyfelől a megtébolyodás folyamatát lesznek hivatva alátámasztani, másfelől a leányok sorsával párhuzamosan, a Gloucester gróf és a két fia között zajló „játszmákon” keresztül az emberi gonoszság természetrajzát is érzékeltetik. Az első és mindezek láttatásában talán legfontosabb szerepet játszó triót a három leány alkotja. Kiváló fogás, hogy amíg Goneril türkiz, Regan pedig vöröses színű ruhában jelenik meg, Cordeliának, a legkisebb lánynak, aki a nővéreivel ellentétben nem hajlandó „nyereségvágyból” több szeretetet mutatni az anyja felé, mint amennyi a szívében tényleg van, őszinteségét és tisztaságát hófehér ruhája is tükrözi.
Ám a ruhák színén kívül sajnos az őket megtestesítő színművésznők játékában is van minőségi különbség. Mert amíg Cordelia végig hű tud maradni önmagához, s ezt Hajdu Imelda kimért, ugyanakkor az anyja miatti érzelmi viharait kifejezni képes, érzékeny játéka csodálatosan láttatja velünk, a Gonerilt alakító Móga Piroska és a Regant megtestesítő Sárközi-Nagy Ilona játéka nem mindenhol meggyőző. Ráckevei Anna Learjének messzemenőkig hiteles megbolondulási folyamatát, ennek eredőjét, a lányai gonoszságát, azaz azt, ahogy a királynői birtokok és más javak megszerzése után megfosztják az anyjukat nemcsak az uralkodói jogaitól és a katonai kíséretétől, de még az ételtől-italtól, tehát a legminimálisabb gondoskodástól és a gyermeki szeretettől is, a színészi eszközök legkíméletlenebb formáival kéne érzékeltetniük nekik is.
Például abban a rendezői szinten csodálatosan kidolgozott, konkrét, ugyanakkor szimbolikus jelenetben, ahol a színpad két szélén található szék közül, amelyeken a két nővér foglal helyet, Lear folyamatosan a „földre esik”, mert egyik lánya sem hajlandó befogadni. A nővéreket alakító színészek anyjukat elutasító gesztusai fizikai szinten működnek ugyan, verbális síkon azonban nem érezzük a gyűlöletet és a démoni erejű gonoszságot. Így nem tud eléggé kontrasztos lenni az a szintén kiváló rendezői fogás, amely a Shakespeare-darabhoz egyébként rengeteget tesz hozzá. Bocsarnikovsznál ugyanis az őrület „útját” kétszer keresztezi az anya leányai gyerekkorára való visszaemlékezése. A babával, ugrókötéllel, hintalovacskával játszó, kislányokká transzformálódó nővérek jelenetbéli kedvessége sajnos nem képes felnőttkori gonoszságuk ellenpontjává válni, hiszen ehhez se elég kedvesek, se elég gonoszak nem tudnak lenni ezekben a jelenetekben. Érdekes módon Goneril és Regan fúriatermészete jóval erőteljesebben tud kiütközni, amikor a történet vége felé egymással is harcba szállnak. Ez a harcuk azonban már átvezet bennünket a darab következő triójának tagjaihoz, és fontos szerepükhöz. A Lear udvarához tartozó Gloucester gróf a törvényes és a törvénytelen fiával, Edgarral és Edmunddal alkotja azt a hármast, amely az anya és leányai közötti női történetet Bocsarnikovsz koncepciójában férfi oldalról világítja meg.
A törvénytelen „fattyúnak” az apját a pozíciójából eltávolítani készülő, testvérét a törvényes vagyonából kiforgatni szándékozó cselszövéseivel ugyanaz a probléma, mint Lear két nagyobbik leányával: Kiss Gergely Máté Edmundot megtestesítő játékában is kevesebb a gonoszság, mint kéne. Sokszor inkább őrültnek hat a színpadon, semmint álnoknak és aljasnak, miközben ebben a trióban az őrület, persze a tettetett, de kiválóan tettetett elmebaj nem az ő, hanem a testvérét játszó Rózsa László osztályrésze. Annak a színésznek a dolga, akinek érzékeny alakítását látva mind a Szegény Tamássá transzformálódását, mind pedig a közben megvakított apja iránti – Cordeliáéhoz hasonlóan – múlhatatlan szeretetét elhisszük. Mindehhez remek partner az apát, Gloucester grófot alakító Bicskei István.
Amikor a két nővér, egyébként házasságtörőként, az álnok Edmund „kegyeiért” harcol, tehát a két trió „összeér”, csak akkor bújik elő a nővéreket és Edmundot játszó színészekből az a fajta gonoszság, amit a rokonaik iránt is mutatniuk kéne. Mindeközben a nővérek mindkét, az anyjuk ellen folytatott, illetve az Edmund szerelméért vívott csatájához így vagy úgy, de remekül asszisztál egy újabb trió: Alban hercege mint Goneril férje (Vranyecz Artúr), Cornwall hercege mint Regan hites ura (Mercs János), valamint Goneril udvarnoka, Oswald, akinek szerepét újabb merész, de – Mészáros Ibolya teljes beleélését látva – ismét csak jól bevált „húzással” Bocsarnikovsz női művészre osztotta.
