A hetedik napon a fesztiválközönség még nem tudott megpihenni teljesen – a zárónap is igen tartalmas volt.
A DESZKA utolsó előadása a Budapest Bábszínház és a Mesebolt Bábszínház közös produkciója, a Tíz emelet boldogság volt. A kérdés: állhat-e bármi két szerelmes óriás közé, ha ez a két szerelmes óriás valójában két ötemeletes panelház? Gimesi Dóra meséjében Jankó és Etelka között éppen egy folyónyi távolság van. Szerelmük nehézségeit lakóik is megszenvedik: Etelkáék beáznak a szerelmes könnyektől, Jankóéknál pedig elmegy az áram a heves érzelmek miatt. Az óriáslány és az óriásfiú fájdalma szerencsére hamar elmúlik: egy kis segítséggel nemcsak ők ketten találnak egymásra, de magányos lakóik is partnerre lelnek az új szomszédokban. Szívet melengető, bájos, ám sajnos, kissé rövid bábjáték Hannus Zoltán hangjaival, ötletes díszlet- és kellékmegoldásokkal, melyek humorosan viszik színre a tényt, miszerint párosan szép az élet. Megkeresni a másik felünk és vele egésszé válni a világ legcsodálatosabb dolga – mi másért, ha nem ezért érdemes küzdeni?
A tematikus szakmai beszélgetések sorát a Színpadon születő szövegről való diskurzus zárta, melyen a GÖRDESZKÁ-n szereplő szerző-rendező párosok egy-egy tagja vett részt, Papp Tímea moderálása mellet. A dráMAI mesék – kortárs magyar gyerekdarabok könyvsorozat apropóján is fontos volt a témát körüljárni, már amennyire egy röpke alkalommal el lehet jutni valameddig a kérdésben. Érdekes volt hallani, hogy mennyire komplex módon kell alkalmazkodnia a szövegnek egy adott rendezéshez, technikához, báboshoz, színházhoz. Szó volt arról is, hogyan alakulnak át prózai szövegek korosztályi besorolásnak megfelelő bábszínházi darabokká, miként készül el egy adaptáció egy vonatúton, hogyan készül más előadás Szombathelyen és Debrecenben ugyanabból a meséből. A bábszínházakban szinte minden darab ősbemutatónak számít, még akkor is, ha gyakran nehéz eldönteni, hogy szerzőről vagy dramaturgról beszélünk egy színpadra szánt mű kapcsán. Heves viták ugyan nem alakultak ki a témában, inkább az borzolta fel a kedélyeket, hogy ki teszi a legtöbbet a kortárs drámáért. Mindeközben azonban a lényeg az, hogy sokan tesznek érte, és ez a sorozat egy olyan szegmensének gyűjtését vállalta magára, ami abban segít, hogy évtizedek múlva könnyen lehessen hova nyúlni, ha valaki közelebb szeretne kerülni a tárgyak lelkét protagonistává tevő színházhoz.
A fesztivál záróakkordja a Budapest Bár koncertje volt. A Csokonai Nemzeti Színház különleges atmoszférát adott a zenekar fellépésének: egy elegáns finálét kaptunk.
És a DESZKAland szép lassan véget ért. Nagyon impulzív héten vagyunk túl, felejthetetlen alakításokkal és komoly problémákkal foglalkozó darabokkal, rengeteg nevetéssel és olykor döbbent némasággal gazdagodhatott, aki ha nem is látogatta a fesztivál összes programját, de szerves része lett a kitartó nézőcsapatnak, ami az első napot leszámítva rendszerint megtöltötte az aktuális tereket. Nagyon széles palettán mozgott az idei fesztivál: gimnazisták előadásától kezdve, egyetemisták, határon túli színházak és Az imposztor lengyelül is megjelent a színpadon. Kicsi hiányérzetünk maradt azonban a kortárs drámát illetőleg, hisz főleg adaptációkban bővelkedett az idei fesztivál. Reméljük, jövőre még inkább a kortárs drámát ünnepelhetjük!
Krivi Dóra és Szakál Dóri
