A fesztivál negyedik napján a főszerepet a lengyel színjátszás kapta, de volt mese és ördögi kacaj is.
A GÖRDESZKA, a kortárs magyar szerzők gyerekeknek szánt darabjait bemutató szekció a Hanyistók, avagy a grófkisasszony és a lápi szörny történetével folytatódott. A fiú, akit a kapuvári halászok fogtak ki a Király-tóból, félig ember volt, félig pedig hal: testét pikkelyek borították. Más, mint a többiek, mégis ugyanolyan: idővel rátalál a szerelem, mely otthont ad neki a szárazföldi létben. Egy mese a Vaskakas Bábszínháztól: a magányról, a kirekesztettségről és az elfogadásról – kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a román Radu Afrim rendezésében Az ördög próbája című előadást mutatta be a debreceni közönségnek. A munkafolyamat során a rendező hagyta magát a színészei által inspirálni: a színészek improvizációin alapuló szövegkönyvet a rendező, a dramaturgok és a színészek közösen véglegesítették. Az egyedi próbamenet egy egyedi előadást ígért, az érdeklődés jóval nagyobb volt a vártnál: a törekvések ellenére sokaknak nem jutott hely. A történetben a nagyon gazdag Ördög Miklós Levente – az az apa, aki egy napon született Ceaușescuval – a kisfiát, kicsi Ricsit egy gálával szeretné meglepni hetedik születésnapja alkalmából. Az elmúlt rendszer hamvai még kihatással vannak a jelenre. Egy tehetségkutatónak álcázott mustrán, a korszak és korunk problémái is előkerülnek, mindezt végtelen humorral játsszák a szereplők. A castingra a legfurább alakok a legbizarrabb produkciókkal jelentkeznek. Keserédes nevetésben tör ki néha a közönség, de az előadás jelentősége nem ebben áll, hanem abban, hogy egy olyan közösségi munka, ahol minden történet énjelenet a korszakról, ami ugyan véget ért, de múltja gyakran visszacseng. Néhány karikírozott játék már túlzóra sikeredett, hasonlóan az előadás hosszát tekintve, ugyanakkor az előadás fényén mit sem csorbít.
A szakmai beszélgetések sorozatát Lengyel-magyar színházművészeti kapcsolatok témában folytatták az este folyamán bemutatott: Az imposztor kapcsán. A diskurzuson a darab írója, Spiró György mellett, a rendező Máté Gábor, a főszerepet alakító Witold Dębicki és a Varsói Drámai Színház képviselete vett részt, Pászt Patrícia pedig a moderátor szerepét öltötte magára. A dráma kapott hideget és meleget is, hasonlóan a most bemutatott előadáshoz. Spiró György itthon és Lengyelországban betiltott szerzőnek számított, szerettek politikai ügyet csinálni a műveiből. Az imposztor 1983-as ősbemutatóján nem vehetett részt, ő maga nem láthatta Major Tamást a Mester szerepében, aki számára írta a komédiát. Miért is tűzte műsorára a lengyel színház a provokatív darabot? A 250 éves múltra visszatekintő lengyel színházi hagyomány ünnepe kapcsán, ami a „Wojciech Bogusławski Év” címet viseli. Nem meglepő, ha a Wojciech Bogusławski legendás alakját is bemutató dráma volt az év nyitánya. Ez tudatos választás volt a varsói színháztól: tudatos provokációnak szánták, a Lengyelországban mindössze második alkalommal repertoárra tűzött Spiró-drámát.
Politikai szituációkban mi a művészet felelőssége? Ezt a kényes témát járja körül a dráma. Máté Gábor a nagy színészt, a Mestert emberként ábrázolja rendezésében, akinek megcsillan valami a szemében a másik nem tagjai iránt, miközben a színjátszás megreformálásának legendáját is bemutatja. A varsóiak játékában megmutatkozott, hogy Máté Gábor pontos vízióját követik. A szöveg és a színészi játék került előtérbe, valamint minden szerepből a személyiség is kikerekedett, és így a vilnai társulat mellett a varsói teátrum játékfolyamatát is láthattuk. Könnyen gondolhatnánk, hogy a színház ezen típusa – a „nemértésből” adódóan – idegen nyelvű környezetben nem feltétlenül működik, ám erről szó sincs: a percekig tartó vastaps is ezt igazolja. Ahogy Major Tamás mondta egyszer: „Hova sietsz? Ne siess! Addig jó, amíg játszol!” – hiszen mi más lenne fontosabb, mint a játék; a jó játék a színpadon, addig amíg lehet. Bármilyen nyelven.
Krivi Dóra és Szakál Dóri
