(Forrás: http://www.haon.hu/) 2017. 03. 28. Gyürky Katalin
Debrecen – A női erő mutatkozik meg kivételes színművészek elementáris erejű előadásában.
A 11. Deszka Fesztivál repertoárján belül jó néhány olyan darabbal találkozhatunk, amelyek a kivételes női erő jelenlétét, sőt hatalmát tárják elénk. Ezeket a produkciókat megtekintve arról is meggyőződhetünk, hogy a nők és asszonyok hányféleképp és hányféle élethelyzetben képesek mozgósítani a bennük szunnyadó, s a kellő pillanatban felszínre hozott energiáikat.
A Csokonai Színház nagyszínpadán látható deszkás előadások sorát nem más, mint a fesztivált szervező és a házigazda szerepét betöltő teátrum egyik 2016-os sikerdarabja, a Mezei Kinga rendezte Jadviga párnája nyitotta meg. A Závada Pál kultikus regényéből készült megdöbbentő, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató előadás női főszereplője, Jadviga (Sárközi-Nagy Ilona) óriási ereje nem kérdés. Ám az ő esetében nem teremtő, sokkal inkább pusztító erővel állunk szemben. Energiáit mások boldogtalanná tételére képes használni, arra, hogy érzelmileg, de főleg szexuális értelemben távol tartsa magától hites urát, Osztatní Ondrist (Kiss Gergely Máté). A férjben folyamatosan kielégületlenül hagyott vágy elől Jadviga más karjaiba menekül, hogy azután ott is romboljon, mert egy vérfertőzéses viszony emléke és immáron beteljesülhetetlensége megbénítja.
A szerelmi sokszöget, s az ebben résztvevők keserűségét pedig – a regényhez ebből a szempontból is hű – adaptációban az Osztatní-házaspár második gyermeke, Miso (Galló Ernő) mint narrátor és egyfajta revizor a szülei naplóbejegyzéseit összeollózva tárja elénk. Az emlékkönyv a késve bevetni szándékozott női érzelmek erejéről is árulkodik. Az előadást március 27-én 19 órától lehet megtekinteni.
Látszólag engedelmes ágyas
Szintén sokkal inkább pusztító erő, a mások felett nemcsak jogilag, de nőként is uralkodni vágyásé az, ami I. Erzsébetet, azaz a Bereményi Géza írta és Galambos Péter rendezte Shakespeare királynője című előadás főszereplőjét mozgatja. Ez a műfaji vonatkozásban különös, egyszerre tragédiaként és komédiaként is felfogható darab a despotikus hatalom természetrajzáról (is) szól: aki nem hódol be feltétel nélkül I. Erzsébetnek, az elveszett ember. Aki fejet hajt előtte, az ki- és felemeltetik a tömegből, és kegyenccé válik, hogy azután akár ugyanabban a pillanatban – a királynő szeszélyes jelleménél fogva – elveszítse az uralkodói kegyet, s ezzel akár a fejét is.
Ám – ezt Udvaros Dorottya játéka tökéletesen közvetíti felénk – a királynő, amekkora erőt mozgósít annak érdekében, hogy hatalmát meg- és fenntartsa, legalább akkora energiával küzd a szerelemért is. Azért az Essexért (Hüse Csaba), akit – lévén, hogy évtizedekkel fiatalabb a nőnél – még a bölcsőjében szemelt ki magának és látszólag engedelmes „ágyast” nevelt belőle. Egy idő után azonban a régi szerető is ellene fordul. Ha egy egyeduralom inogni kezd, a művészeti ágak kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy – ha ideig-óráig is – alátámasszák dicsőítő műveikkel a despotizmust. I. Erzsébetnek erre kell, pontosabban erre kellene Shakespeare. A Rátóti Zoltán megtestesítette „minden drámaírás királyának” igába hajtása érdekében I. Erzsébet ismét óriási energiákat mozgat meg. Hogy sikerrel jár-e? Elég lesz-e ehhez az ereje? Kiderül, ha megtekintik a kaposvári Csiky Gergely Színház előadását a fesztiválon március 28-án 18 óra 30 perctől.
A szerelem életben tart
Saját családjának sorsa ihlette Visky Andrást, amikor megírta a szülei és ezzel együtt a saját maga, valamint a testvérei történetét. Júlia – párbeszéd a szerelemről – hangzik az irodalmi műből készült színpadi adaptáció címe, amely valójában nem párbeszéd. Illetve az, csak sajátos értelemben véve. Egyfelől Visky András édesanyjának, Júliának a monológja arról, hogy 1958-ban a román hatóságok hogyan ítélték huszonkét év börtönre pap férjét, és ezzel majdnem egy időben őt, hét gyermekével hogyan telepítették ki a Duna-delta egyik gulágjába.
Másfelől párbeszéd ez Istennel: a Júliát alakító Ráckevei Anna a csaknem másfél órás előadás alatt végig az Úrnak mesél arról a benne lévő hatalmas erőről, arról az örök szerelemről, amely életben tartja őt és a családját, akkor is, ha fogalma sincs róla, hogy él-e még a férje egyáltalán. Az Úr „bevonásával” azonban a történet már nemcsak monológként, sajátos párbeszédként, hanem „szerelmi háromszögként” – Visky megfogalmazása szerint – „szentháromságszögként” is felfogható. Ahol a csíkos rabruhába bújt, – Szabó K. István rendező leleményességének köszönhetően – a férje jegygyűrűjét az ujján viselő asszony még ebben a képtelen helyzetben is képes tartani magát. Hite mellett a legnagyobb fegyvere a humora, az őszintesége és az öniróniája. Azaz azok a tulajdonságok, amelyeket a diktatúrák szeretnének elpusztítani, de amelyek erejével szemben tehetetlenek. A Pesti Magyar Színház monodrámáját a Deszka Fesztiválon március 31-én, 17 órától lehet megnézni.
Hiába telik az idő
Szintén a szerelem hegyeket megmozgatni képes erejéről (is) szól a Pali – PanoDráma című előadás. Gyenes Judith-nak, a Nagy Imrével egy napon kivégzett Maléter Pál özvegyének tizenöt órás interjúztatása alatt összeállt élettörténetéből Lengyel Anna rendezett monodrámát, amelyben az özvegyet nem mellesleg az immár Oscar-díjas Mindenki című film főszereplője, Szamosi Zsófia testesíti meg. Ha a Júliában Istennel folyik a párbeszéd, itt, az özvegy szerepébe bújt színésznő a közönségnek tesz fel váratlan, s a történelmi tudatlanságunkból fakadóan kínos kérdéseket. Például, hogy tudjuk-e, hogy valójában miért is tört ki az ’56-os forradalom, vagy, hogy jártunk-e már a 301-es parcellánál?
Ez utóbbi kérdés azért is nagyon lényeges, mert a monodráma, amely ily módon az ’56-os eseményeket egy ember, pontosabban egy szerelmes nő szemszögén keresztül láttatja, épp a kihantolás felidézett emlékképeivel, 1989 tavaszával kezdődik. Ez az esemény indítja el az özvegyben a „Palira” való visszaemlékezést, a megismerkedésük romantikával teli képeinek felidézését, a boldogságukat, majd pedig az egyedül maradt, hűséges feleség magányát. Akinek ennyi év távlatából, élete társát elveszítve is van ereje azt mondani, hogy ami ’56-ban történt, az csodálatos volt. Annak ellenére, hogy akkor ő mindent elveszített. Az előadás idejére Gyenes Judith-tá lényegülő Szamosi Zsófia érzelmi hullámvasútjára március 28-ára, 19 óra 30-ra és 21 óra 30-ra válthatunk jegyet.
