Január 22-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából tartott ünnepi est keretében átadták a Debrecen Kultúrájáért Díjakat. Idén színházunk igazgatóját, Ráckevei Anna Jászai Mari-díjas Érdemes Művészt is elismerték Debrecen kulturális életében kifejtett példaértékű munkásságáért.
A Debrecen Kultúrájáért Alapítvány Kuratóriumának laudációja:
Ráckevei Anna a Színművészeti Főiskola befejezését követően a Madách Színház társulatánál kezdte pályáját. Jelentős és emlékezetes szerepeit szinte lehetetlen felsorolni; neki tapsolhatott a közönség a Nemzeti Színházban, a Thália Színházban, a Kelemen László Színkörben, az Új Színházban, és jelenleg itt, a Csokonai Színházban. Színházi szerepei mellett számos játék- és tv-filmben játszott, de szinkronszínészként is országosan ismert. Kiváló szakmai munkájáért olyan díjakban részesült, mint Rajz János-, Jászai Mari-díj, a Magyar Művészetért Díj, Mensáros- és Kazinczy-díj. 2011-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjban részesült. 2013 tavaszán Debrecen város közgyűlése a Csokonai Színház igazgatójává választotta. Kiváló szakmai tevékenysége mellett jelentős szerepet játszik Debrecen kulturális eseményeinek szervezésében. Hite, elkötelezettsége a kultúra ügye mellett valamennyiünk számára példaértékű. Munkájának, varázslatos egyéniségének köszönhetően értékteremtő, meghatározó szerepet tölt be Debrecen szellemi, kulturális életében.
Ráckevei Anna a Debrecen Kultúrájáért Díj átvételekor az alábbi beszédet mondta:
Tisztelt Ünneplő Közönség, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Csodálatos dolog, amikor az ember munkáját elismerik! Azt mondta egy nagyon kedves munkatársam, hogy nem is a boríték súlya számít, hanem a gesztus, amivel jelzik, hogy figyelünk rád, hálásak vagyunk azért, amit csinálsz, és külön is szeretnénk köszönetünket kifejezni a teljesítményedért!
Különleges, kiváltságos helyzet ez, hogy én ezt a díjat megkaphattam! Gondolom, a döntésben nagy szerepet játszott az elmúlt öt év, amit igazgatóként töltöttem itt, és én magam is már egy ideje azon töprengek, hogy a köszöneten, a hálán kívül mivel tudnám viszonozni azt a rengeteg odaadó, sokszor erőn felüli munkát, amivel ezt az öt évet együtt éltük végig a színház tagjaival. Nemcsak a színészekkel, hanem az úgynevezett láthatatlan segítőkkel, akik nélkül nem mehetne fel esténként a függöny, akik közül sokan elhivatott, rajongó szeretettel végzik munkájukat, olyan kreatív, alkotó energiával, amelyre nem lehet kötelezni egy embert, de ami nélkül a színház nem létezik.
Arra a megoldásra jutottam, hogy Máthé András barátunkhoz hasonlóan, akinek éppen ma csodálatos kiállítása nyílt Hajdúszoboszlón a színházi képeiből, és aki évek óta megörvendezteti társulatunk egy-egy tagját az évadzárón átadott saját, személyes díjával, én is létrehozok egy díjat. Utalva Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában játszó, a színházért rajongó, lelkes társaságra, Mesteremberek Díjnak nevezem el, melyet minden évben egy munkájában kiemelkedőt nyújtó, nem színész státuszú színházi dolgozónak ajánlok fel, 50 000 forint értékben.
Talán evvel a díjjal egy ici-picit viszonozni tudom azt a bizalmat, odaadást, együttműködést, szeretetet, amit ez alatt az öt év alatt a Csokonaiban kaptam, és ami nélkül most nem állhatnék itt, hálás szívvel megköszönve a város kitüntető gesztusát. Köszönöm, hogy meghallgattak!
Fotógaléria
Fotó: Miskolczi János, Kiss Annamarie
