Fiatalkoromban nem az operett volt a kedvencem, de ahogyan öregszem, egyre jobban megkedvelem ezt a műfajt. Ezek a darabok valójában felnőtt mesék, amelyekben komoly, igazi érzelmek is megjelennek, sőt, az ember saját személyes életéből időnként át is emel adekvát helyzeteket, és ráébred, hogy tényleg így van ez a való életben is. Szép, ahogyan ez a mese áthatja a nézők lelkét, boldoggá teszi őket. Más lesz a napjuk, más lesz az estéjük. Kétségtelen, hogy az operett dolga az, hogy megnevettesse, megríkassa az embereket, felszabadítsa a lelküket. Ehhez szükség van a gyönyörű díszletre, a látványos jelmezekre, hiszen az operett fontos rekvizituma a gyönyörű látvány.
A Marica grófnő a legmagyarabb nagyoperett, az első világháború után íródott. Egy olyan országban, ahol Trianon szelleme még mindig élénken él az emberekben, így a Marica grófnő gondolata mindig időszerű lesz, hiszen hozzájárul a magyarságtudatunk erősítéséhez. Meggyőződésem, hogy a legtöbb igaz lelkületű emberben benne van a vágy a nemzetteremtésre, a közös lélek építésére. A darab üzenete is ez: hogy saját értékeinket meg kell becsülni, gondozni, nem szabad elpazarolni.
Az Operettszínházzal együttműködésben készül a darab. Kerényi Miklós Gábor rendezése már bizonyított Budapesten és Bécsben is, most pedig itt, Debrecenben lesz látható. Kerót több mint húsz éve ismerem, és nagyon boldog vagyok, hogy újra vele dolgozhatok. Nagyszerű rendezőnek tartom, számára a néző az első. A pesti kollégák egy részét ismertem régebbről, másrészüket itt ismertem meg, de összességében elmondható, hogy mindenki nagyon segítőkész, és nagy szeretettel, odaadással játssza ezt a darabot. Mindemellett számunkra is nagy kihívás belehelyezkedni az operett világába, magunkra formálni a szerepet.
Szívesen játszom zenés darabokban, mert nekem sokat segít a dallam, a ritmus a színpadon. Boldogabb vagyok attól, hogy zene és mozgás van körülöttem. Természetesen én is megpróbálom a maximumot kihozni magamból, mert az ember lélekben ugyanúgy készül egy zenés darabra, mint egy prózai alkotásra, talán kicsit jobban karikírozva a szerepet, ráadásul ebben a darabban felvállalhatom a saját személyiségemet, bumfordiságomat, mert olyan a figura. Rendkívül jól érzem magam benne.
Az operettet szerintem egy módon lehet játszani, külön szabályrendszere van. Nekünk ebbe a felállított szabályrendszerbe kell belehelyezkednünk, megtölteni a lélekkel, érzéssel, gondolattal.
(lejegyezte: Gemza Melinda)
