Kedves Ági!
Barátságunk több mint harminc éves. Még Nyíregyházán kezdődött, amikor kényszerűségből rám szakadt a János vitéz rendezése és kértelek, segíts. Akkor már tanítottál a Képzőművészeti Gimnáziumban, és hoztad a növendékeket gyakorlatra.A tanítás egész életedre hivatásod, munkád, feladatod lett.
Aztán Debrecenben találkoztunk, Pinczés Pista rendezéseiben játszottam, te tervezted a díszletet és a jelmezt (Gombrovitz: Operett; Szabó M.: Fanni hagyományai). Mindkettő különböző, egyben izgalmas feladat volt.
Közös munkánk, már rendezőként, a Régimódi történet volt. A tervezés, felkészülés mindig hosszan tartó beszélgetések során készült. Találkoztunk nálad Solymáron, ahol éltél, férjed, két fehér puli és egy sziámi macska társaságában, vagy nálam vacsorán. Cila mindig főzött valamit.
A Cila rendezte színházi produkciónak is terveztél díszletet és jelmezt, remekül megjelenítve a Kollégium boltíveit, a gyerekek, felnőttek korabeli ruháit a Légy jó mindhaláligban. Az 1956-ról, Mensáros László életéről szóló Szélfútta levél tervei, szövegkönyve pedig Berekfürdőn készült el véglegesen Falusi Mártonnal, az íróval közösen. Elképzeléseinket egyeztettük, bizton támaszkodhattam nagy tapasztalatodra és fantáziádra.
A Régimódit egyetlen nagy térben, forgószínpadon játszottuk, vetített hátérrel. Javasoltam, tegyünk be egy jellegzetes debreceni kétszárnyú kaput, hiszen a kapu nem csak térválasztó, hanem sorsválasztó is. Aki ezen be- vagy kilép, más minőségben folytatódik az élete. A Piac utcán találtuk meg ezt a kaput, amely meghatározó eleme lett a díszletnek, a korabeli bútorok hátterében.
Az a jó díszlet, amelyet a színész használni tud, amelyben jól érzi magát. Te ezt a szempontot mindig figyelembe vetted. Életed legnagyobb kihívása, mint mondtad, Ratkó József Segítsd a királyt! c. drámája volt. Ősbemutatója Nyíregyházán volt országos sikerrel. Akkor én játszottam István király szerepét. A gyönyörű költői szöveget minden kritika méltatta. Debrecenben Kósa Feri barátom javaslatára vettük elő. Kértem tőled, ne tegyünk semmit a színpadra, ami elveszi a figyelmet a szövegről. Egy hatalmas lejtőt terveztél, mely két oldalt megnyílott, alkalmat adva a szemben álló szereplők, nézetek megjelenítésére. A legtartalmasabb eleme a díszletnek egy kidőlt, égnek meredő gyökerű fa volt. A te nagyszerű ötleted. A fiát elvesztő, életét reménytelennek látó király sorsát remekül jellemezte. Talán a legszebb, legjelentősebb tervezésed volt.
Külön kell szólnom a ruhákról, művészeted egyedülálló területéről. Kiállítást rendeztél jelmezterveidből, megnyitóján Kubik Anna mondta a bevezetőt: „Ezek nem egyszerűen ruhák, jelmezek, hanem költemények” − mondta. (Remélem, jól idéztem!) A Régimódi a szereplőket fiatal koruktól idős korukig kíséri. Te megtaláltad a XIX. és XX. század fordulójának egyéneket jellemző ruháit. Az Istvánban a jelmez szintén műalkotás volt, ruhaszobor, mint mondtad.
Ági! Életem legszebb munkáit csináltam veled. Köszönök neked mindent.
Egy évben születtünk.
Miért siettél ennyire?
Tartalmas és gazdag művészpálya után nyugodj, pihenj békében!
Csikos Sándor
