A cikk eredeti megjelenési helye: dehir.hu
A női lélekről, test és lélek viszonyáról beszél Visky András A test történeteiben, melynek négy epizódjából Teréz és Lina történetével ismerkedhetnek meg a nézők szeptember 13-án a Csokonai Fórum Kóti Árpád termében. Teréz szerepét Tolnai Hella, Lináét Hermányi Mariann játssza. A színművészekkel beszélgettünk.
Szinte a bolondságig átszellemült nőt alakít Visky András négy külön fejezetből álló darabjának egyikében, a Teréz címűben, amiben Kalkuttai Teréz szerepébe bújik. Volt már korábban hasonló szerepe, amiből építkezni tud?
Tolnai Hella: Igen volt. Többször hivatkoztam már korábbi interjúkban is a Magyar Elektra című előadásra, ahol egy fanatikus, szinte őrült karaktert kellett megformálnom. A Terézt ehhez a munkához tudnám leginkább hasonlítani. A két karakter motivációja persze erősen eltér, de az őserő, ami működteti őket, ugyanaz. Az első pillanattól az utolsóig bent kell lennem a színpadon, rengeteg energiát igényel ez a fajta jelenlét, de nagyon élvezem.
Mennyire érzi közel magához a karaktert? Könnyű megeleveníteni az igazságát, az elveszettségét, a depresszióját?
T.H.: Amikor megtudtam, hogy én alakítom Terézt, kicsit megijedtem a feladattól. Nagyon távolinak tűnt ez a nőalak, el sem tudtam képzelni, hogyan fogom megtalálni a metszéspontokat köztem és a karakter között. Egyrészt, mert nem vagyok túl vallásos ember, másrészt mert nagyon erősen élt bennem egy kép róla. Meg is lepődtem, hogy rám esett a választás. De aztán amikor elkezdtünk foglalkozni a szöveggel, egyre közelebb került hozzám Teréz. Megszerettem őt. A félelmei, a vágyai, sőt, még a depresszív periódusai is ismerősek voltak a számomra. Nekem az embert kell megjelenítenem, minden esendőségével és fanatizmusával együtt. Az külön öröm, hogy a humorát is sikerült megtalálni.
A darab, bár nem monodráma, mégis Teréz karaktrére épül. Milyen támogatást kap ehhez a rendezőtől, Visky Andrejtől?
T.H: Andristól szabad kezet kaptam. Hagyta, hogy mindent kipróbáljak, amit szeretnék, nagyon nyitott volt. De sok segítséget is adott. Arra törekedtünk, hogy minél személyesebb legyen az előadás, hogy belőlem épüljön fel ez a nőalak. Én úgy érzem, hogy sikerült ezt megvalósítani.
Lina története a leszürreálisabb, meghatóan szép. Egy baleset során egy táncosnő elveszíti a lábait. Számos olvasatot kínál a csonkasággal való szembesüléstől kezdve az önmagunk és szerelmi életünk újra építéséig. Miről szól Lina története?
Hermányi Mariann: A gyászról. Elementáris fájdalomról, mind lelkileg, mind testileg, ami olyan sokkot idéz elő a főszereplő fejében, hogy egy másik dimenzióba repülünk vele. Megváltoznak a színek, a formák és az idő. Megszűnik egyértelműnek lenni, hogy hogyan tovább és hogy egyáltalán van-e értelme. Ez a történet egy szép példája annak, mekkora erővel képes küzdeni egy ember, még akkor is, ha teljesen biztos benne, hogy nincs miért.
Egy táncosnőnek elveszíteni a lábát olyan, mintha megszűnne mindaz, ami a létezése értelmét adná. Olyan trauma, aminek az érzékeltetéséhez színészként nehéz lehet kapaszkodókat találni. A szöveg kikerüli a melodramatikus, közhelyszerű csapdákat, hogyan próbálja a játékával elkerülni ezt?
H.M.: Ahogy csak lehet. Nagyon szeretnénk igaziak lenni, még akkor is, ha a valóságtól teljesen elrugaszkodunk. A darab környezete a jelmeztől kezdve, a díszleten át, egészen a fel-felbukkanó szereplőkig meglehetősen szürreális, legalább annyira, mint amivé az életünk válik, mikor elveszítünk valakit. A melodramatikus és közhelyszerű csapdákat humorral és játékkal próbáljuk feloldani, illetve azzal a manőverrel, amivel általában a traumáinkat szeretjük megoldani: előre meneküléssel. Ez már csak azért is érdekes jelen esetben, mert nem csak a szereplő veszíti el a lábát a történetben, hanem én is, mint színésznő, hiszen valójában én sem állhattam lábra a próbák során. Láb nélkül menekültem én is, ahogyan a szereplő, érintve minden fontosabb gyászszakaszt, mint tagadás, düh, depresszió, sokk vagy belenyugvás.
Mit gondol, mit vihet haza, mivel gazdagodhat a nők belső világáról Lina történetét látva a néző?
H.M.: Egy kis reményt. Hogy tényleg csak rajtunk múlik a saját boldogságunk, egyszerűen nem bízhatjuk másra.
Vajland Judit és Kulin Borbála interjúja
Fotók: Máthé András
Borítófotó: Hermányi Mariann és Csata Zsolt A test történetei előadás Lina című darabjában
