Házi szerzőként tekintettünk rá. Szerettük csöndes jelenlétét, okos figyelmét, halk szavát. A költőét, aki értette a színházat: “Engem az nyűgöz le a színházban, hogy a színpadon nem lehet úgy beszélni és mozogni, mint az életben. A színpadon mindig színészt játszanak a színészek. A színész nem ember, amikor játszik, és nem embereket formál meg, hanem szerepeket. A színészek szertartásmesterek. Tényleg papok, nagyon tág értelemben véve a szót. És a szerepek pedig szakrális dolgok. Én írok, nem rendezem, egyáltalán nem látom a jelenetet, csupán a teret próbálom elképzelni és érzékelni. Azt a teret, amelyet csak a szöveg tud megteremteni egy lehetséges játék idejére.” 2009 januárjában a Halotti pompát, ugyanazon év decemberében a Dea Debrecent, 2012 májusában a Jászait mutattuk be tőle. Az idei évet A Testhez című kötetének verseiből összeállított, megrendítő erejű irodalmi esttel nyitottuk. És közben reméltük, hogy újra látjuk, hogy az idei Deszka Fesztiválon is találkozunk majd a színészbüfében, ahol szelíd mosollyal hallgatja a szakmai beszélgetést, melyhez csak akkor szól hozzá, ha kérdezik. Mert ő “csak” író volt.
Tegnap tragikus körülmények között elhunyt Borbély Szilárd költő, irodalomtörténész.
