Beszélgetés Pass Andreával, a Fesztivál díszvendégével

Pass Andrea fuvolistának készült, de aztán színháztudományi szakot végzett. Ösztöndíjasként Londonban kezdte el foglalkoztatni a színház mint gyakorlat. Itthon előbb Pintér Béla, majd Bodó Viktor asszisztense is volt, aztán a Szputnyik Mentőcsónak Egységben dolgozott. Elvégezte a Kaposi László vezette drámapedagógiai tanfolyamot, s egyre inkább az foglalkoztatta, hogyan lehet a színház révén társadalmi kérdésekről beszélgetni a fiatalokkal. Hogyan lehet őket kimozdítani a komfortzónájukból, a digitális információbuborékból, hogyan lehet aktivitásra és reflexivitásra ösztönözni őket? Pass Andrea a fiatalok életproblémáit (család, pályaválasztás, tehetség, hatalom, szerep, karrier, előítéletek, gyűlöletbeszéd, demokrácia, szolidaritás stb.) igyekszik beazonosítani, eltévedéseiket és távlataikat színre vinni, s eközben váltig arra keresi a választ, hogy mivégre van, mire is jó a színház. Terápia, traumafeldolgozás, a megértés eseménye? Egy helyütt erről így nyilatkozott: „Vannak aktuális problémák, amitől az ember megijed vagy szorongani kezd, én ezekből előadást csinálok. (…) Mindig arról írok, ami nyugtalanít, amitől félek vagy amit nem tudok megoldani, de hogy az írás által mennyire sikerül feldolgozni magamban a problémákat, azt nem tudom. A nézőktől viszont többször érkezett olyan visszajelzés, hogy a (darab) segített nekik megérteni azt a helyzetet, amiben felnőttek vagy aminek még mindig elszenvedői”.

Az idei fesztivál díszvendége, Pass Andrea szerzői színházat csinál: legtöbbször maga írja és rendezi az előadásait. Kitartóan foglalkoztatja a felnőtt-gyerek viszony, ez a szeretetből és gondoskodásból, közelségből és távolságból, bizalomból és árulásból, gyöngédségből és erőszakból, megértésből és megértetlenségből álló ősi, de folyvást átalakuló misztikum. Ez a nagy bonyodalom nem csak témaválasztásait, de színházi nyelvét is mélyen befolyásolja. A Kő, papír, olló, az Újvilág, A vezér, a Napraforgó, a Bebújós, A néma tartomány, s a most a Deszkán is színpadra kerülő Eltűnő ingerek és a Vándorkutya alkotóját Szirák Péter a gyakorlat varázsáról, a mestereiről, a drámapedagógiáról, a színház általi megértésről, a felnőtteket játszó gyerekekről és a gyerekeket játszó felnőttekről, e viszony idegenségéről és áthidalhatóságáról, valamint az önálló társulat és a kőszínház ígéretéről is fogja kérdezni.

Vissza a Deszka Főoldalára