(Forrás: http://www.barkaonline.hu/) Lovas Anett Csilla
A 2014-es DESZKA Fesztivál kapcsán sokszor elhangzott már, hogy minden eddiginél hosszabb és változatosabb programsorozat várható. Bár még csak a fesztivál félidejénél járunk, mégis beigazolódni látszik az állítás: péntek délutántól hétfő estig számos emlékezetes és színvonalas produkciót láthattunk.
A rendezvény megnyitója a Csokonai Nemzeti Színház nézőtéri büféjében zajlott. Az ünnepség kezdeteként Borbély Szilárd Míg alszik szívünk Jézuskája című betlehemes misztériumának epilógusa hangzott el, a művet Újhelyi Kinga színművésznő zenésítette meg, és Gyülvészi Péter karvezető írta át kórusművé. A színház ezzel a művel ajánlotta az idei DESZKA Fesztivált a nemrégiben elhunyt író, költő emlékének. A jelenlévőket Ráckevei Anna, a színház igazgatója, Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára és Kósa Lajos, Debrecen polgármestere köszöntötte.
Az esemény különleges pontja volt a március 15-én díjazott művészek köszöntése: a taps a Kossuth-díjas Kóti Árpád színművésznek, a Balázs Béla-díjas Mispál Attila filmrendezőnek, illetve a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Dánielfy Zsolt színművésznek és Asbóth Anikónak, a Vojtina Bábszínház igazgatójának szólt.
A Kalózkaland, a Bors néni, Bors!, és a Madarak voltunk című előadásokkal a fesztivál megnyitotta kapuit a fiatalabb korosztály felé is pénteken és szombaton. A Jorge Luis Borges novellájából készült Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése bár a bábszínház eszközeivel (is) élt, az előadást mégis felnőtteknek szánták. A szombathelyi Mesebolt Bábszínház és a Kőszegi Várszínház közös produkciójában különböző síkok fonódtak össze: Jézus Krisztus és Baltasar Espinosa élettörténete, bábszínházi eszköztár és az élőszereplők játéka, vásári komédia és passiójáték elemei keveredtek az előadásban. Az evangéliumi események bábok segítségével elevenedtek meg, Baltasar történetét pedig hús-vér színészek játszották. Baltasar unokatestvérével elutazik annak birtokára, ahol megismerkedik a birtokon élő családdal. Hirtelen ömleni kezd az eső, és el sem áll napokig, Baltasar pedig eközben a Bibliából olvassa fel a családnak Jézus történetét. A díszlet harsány színei és a hangos zene önfeledt életörömöt varázsoltak a színpadra, azonban a beékelődő latin zsolozsmák és a női szereplők fekete ruhái komorabbá színezték a látottakat, mindez előrevetítette Baltasar közelgő tragédiáját is.
S még meg sem emésztettük a MODEM-ben látott darab tanulságait, a következő előadásban újra élet-halálkérdésekkel szembesülünk. A Baltasar Espinosa… és Kárpáti Péter Akárki című színműve sok szempontból párhuzamba állítható egymással: komikum és tragikum összemosása, az emberi élet nagy kérdéseinek boncolgatása, nyugtalanító végkifejlet jellemző mindkét előadásra. Kárpáti Péter az azonos című középkori moralitásjátékot ültette át a jelenkorba: az Akárki arról szól, hogy bármikor, bárkiért eljöhet a halál, és akkor az embernek csak rövid ideje marad arra, hogy számot vessen az életével. A főszereplő ebben az esetben egy nő, Emma, a cselekmény kiindulópontja pedig egy köztes hely, a metróállomás. Emma innen indulva járja végig élete színtereit, végül azonban, amikor már mindent elrendezett, visszatér a megállóba, ahol már nem menekülhet a haláltól. Az előadás egyik erőssége abban állt, hogy kiválóan teremtette meg a XXI. század technicizált környezetét (techno zene, a metró csikorgása, torzított mikrofonok). Emellett a színészi játék is bravúros volt: szokatlan, időnként bizarr jelenetek váltották egymást, a színészek pedig akár vaddisznót, akár piros kapucniba bugyolált fagylaltárust, akár macskának maszkírozott angoltanárnőt játszottak, az arccal, a testtel, a hanggal való játékból minden esetben kihozták a maximumot.
