(Forrás: http://www.dehir.hu/) 2017. 01. 30. Szénási Miklós
Debrecen – Nagy próbatétel minden egyes előadás – mondja Mercs Máté, aki most Lázár Ervin meséjében kapott komoly szerepet. Interjú.
Hat esztendeje már találkozhattak Mercs Mátéval a Dehir.hu olvasói. Akkor az Ady-gimnáziumba járt, 11. osztályos volt, s játszott már a Légy jó mindhalálig című darabban és A Pál utcai fiúkban. Nagyon szerencsésnek tartotta magát, mert lehetőséget kapott néhány társával arra, hogy a világot jelentő deszkákra léphessen Szegeden is: Az ember tragédiájában statisztálhatott, melyet Vidnyánszky Attila rendezett. Tőle, s olyan színészektől tanulhatott, mint Cserhalmi György vagy Trill Zsolt. Játszott filmben is Máté: Az ötödik íz rosszfiújaként ismerhették meg a nézők, nagy sikere volt a DTV műhelyében forgatott ifjúsági moziban.
Később tollforgatóként is feltűnt, társaival Nyugta címen alapítottak lapot, s igyekeztek a nagy elődök nyomában haladni. Ez persze nem a színház helyett, hanem mellette lépett az életébe. Máté számára ugyanis nem kérdés, melyik a fő csapás. Egyre gyakrabban láthattuk a Csokonai Színházban, nemrég pedig teljesülhetett minden fiatal színész álma: főszerepet kapott Lázár Ervin zseniális meséjében, A kisfiú és az oroszlánok című darabban.
Dehir.hu: Mikor érezted azt, hogy a te utad a színház, a színpad világa felé kell, hogy vezessen?
Mercs Máté: Azt hiszem az első színházi élmény meghatározó az ember életében. Van egy homályos emlékem (talán kisiskolás koromból) egy előadásról, ahol előttem is megnyílt a szabadság és egy transzcendens világgal való kapcsolat. Éreztem, hogy ezt nekem tovább kell kutatnom, mert ez nem hétköznapi dolog, ebben hinni lehet és kell is. Ha ilyen jó nézni egy előadást, akkor milyen jó lehet csinálni!? Beiratkoztam az általános iskolában a drámakörbe. Aztán amikor a Csokonai Színház meghallgatást írt ki a Légy jó mindhaláligra úgy tíz évvel ezelőtt, elmentem. Nagyon izgultam, volt három forduló – és végül sikerült… Ámultam mindenen, s mint egy szivacs, úgy szívtam magamba mindent, s jegyeztem meg a dolgokat, az illatokat, a hangokat. Ez azóta sincsen másképp. Vallom, hogy ezt a „szakmát” csak szív-szerelemből lehet csinálni, különben nem is érdemes.
Dehir.hu: Természetes volt, hogy az Ady-gimnáziumban tanulj tovább?
Mercs Máté: A továbbtanulásom nagyon egyszerű volt, nem gondolkodtam, hogy ide vagy oda szeretnék jobban menni. A debreceni Ady Endre Gimnázium – és vagy a drámatagozat vagy semmi.
Dehir.hu: Kemény évek voltak ezek?
Mercs Máté: Nem volt „piskóta”, de megérte, úgy gondolom, az Adyban (csupa nagy betűvel) EMBEREKET nevelnek. A Csokonai Színház jeles művészei oktattak a mesterségre, ők voltak az ének-, mozgás- és beszédtanáraim. Életem legszebb öt évét köszönhetem ennek az intézménynek , amiért mindig hálás leszek.
Dehir.hu: Többször láthattunk ifjúsági darabban. Másképpen kell ezekben játszani, mint a felnőtteknek szólókban?
Mercs Máté: A Légy jó után is jöttek a szerepek és a darabok: A Pál utcai fiúk, A dühös lovag (ami mai szerző, Lackfi János darabja), a Rómeó és Júlia, a Kőműves Kelemen, a Szélfútta levél, most pedig A kisfiú meg az oroszlánok. Összességében több ifjúsági darabban játszottam eddig, mint felnőtt előadásban, de úgy gondolom, különbség talán csak a „tálalásban van”. Az ifjúsági darabok is egy adott téma igazságát, különféle oldalait járják körbe, csak a nyelvezetük vagy épp a szereplőik mások kicsit.
Dehir.hu: Mi a fontosabb: az, hogy miben, vagy az, hogy kikkel dolgozol együtt? Vagy inkább hogy ki rendez?
Mercs Máté: Szerintem minden előadásnál fontos az alkotó csapat. Miden apró fogaskeréknek működnie kell, hogy a gép forogjon. Sok hivatás (és egyik sem kevésbé fontos a másiknál) egy közös célért. Elég egy piciny hiba, egy kis pontatlanság, és Sziszüphosz már megint görgetheti a sziklát a hegy aljáról. Nagy próbatétel minden egyes előadás. Mindegyik éles, egyedi és megismételhetetlen. Csoda, a szó szoros értelmében.
