Ászok a Csokonai Színházban

A Csokonai Színház jubileumi rendezvénysorozatának részeként tekinthetik meg az érdeklődők október 7-től november végéig Nagy Sándor Zoltán grafikusművész A magyar Faust című előadáshoz készített többszín nyomat grafikáit. Az alkotóról és a különleges rézkarc technikáról kínálunk olvasnivalót.

Az alkotóról
A rézkarc technika egyik hazai mestere, Nagy Sándor Zoltán 1967. október 21-én született Debrecenben. Itt végzett 1992-ben bölcsészkaron magyar-népművelés szakot. A diploma megszerzése után tanársegéd lett az egyetemen, majd néhány év múlva szabadfoglalkozású grafikusművész. Emellett kezdetben a Debreceni Városi Könyvtárban dolgozott grafikus munkakörben, jelenleg pedig a debreceni Kós Károly Művészeti Szakközépiskola művésztanára. 2008 óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.
Művei 1991 óta láthatók egyéni és csoportos tárlatokon. Kiállított többek között Budapesten, Brightonban, Debrecenben, Egerben, Nagyváradon, Tokajban.

Nagy Sándor Zoltán kisiskolás kora óra rajzol. A szakma fortélyait önképzés révén sajátította el. Sokféle anyagot és technikát kipróbált, de a rézkarc technikájának varázslatossága és finomsága különösen megragadta: a rajznak, a maratásnak és a nyomtatásnak szinte egyformán fontos szerepe van, ezeket együtt, egyetlen folyamat részeiként kell létrehoznia a látható eredmény eléréséhez.
“A rézkarcolónak egyszerre kell kreatív alkotónak lennie, akinek szabadon szárnyaló fantáziája képeket teremt, de fegyelmezett mesterembernek is, aki a megálmodott képeket a lemezen rögzíti, majd a nyomtatás során sokszorosított grafikai lapokon teszi mindezt újra láthatóvá. Rézkarcaim mesés, álomszerű világot mutatnak be. Próbálok összhangot teremteni az érzéseim és a tapasztalataim, a rajz és a grafika, a képzelet és a fegyelmezett szakmai munka között. Sok apró részleten, töredéken keresztül szeretném úgy megmutatni az életet, ahogy van, tele élményekkel, kalandokkal és sokszínűséggel. Rajzokban fogalmazom meg azt, ami valami miatt fontos lett, vagy foglalkoztat. Sokszor olyanok ezek, mint egy színpadi előadás részletei. Máskor olyanok, mit egy álom. Személyes élmények és archetípusok keveredése. Számomra mindig varázslatosak. Bámulatos az, ahogy a megmunkált fémlemezről a rajz ezer apró részletével együtt átkerül a papírra, bámulatos a rézlemez fénye, a beáztatott papír puhasága. Szeretem a rézkarcot, a sok finom vonalat; ezt a sok törődést igénylő, nagy múltú grafikai eljárást.” – vallja az alkotó.

A Magyar Faust kiállításról

Napjainkban a tudás szerepe, a tudáshoz, információhoz való hozzájutás sokkal egyszerűbb, mint a XVI. században volt. Nagy Sándor Zoltán mégis úgy gondolja, Faust alakja ma is időszerű, mert az alapvető kísértések és motivációk – legyen szó tudásról, gazdagságról, hatalomról vagy szerelemről – mindig is elevenek lesznek, az elégedetlenség, a többre vágyás úgyszintén, és persze, a kísértés maga is.
A grafikust egyetemista kora óta foglalkoztatja a Faust-legenda. Faust alakjában elsősorban annak rejtélyessége és összetettsége ragadta meg. Számára Faust kettős figura: a „titkok” vagy a varázslatos tudás birtoklására irányuló vágy mellett állandó elégedetlenség, hiányérzet is jellemzi. Ezt próbálja megfogni korábbi, Hatvani és Faust témájú grafikáiban. Ehhez kapcsolódik a Magyar Faust című kiállításának munkáival is, melyeket a Csokonai Színház megbízásából készített A magyar Faust című jubileumi előadáshoz. Az ünnepi tárlaton tekinthetők meg először a művész technikai újításával készített első, többszín nyomatú alkotásai, melyek nem pusztán az előadás illusztrációi, bennük az alkotó saját Faustjáról is mesél. Nagy Sándor Zoltán képeiben a mindent elsöprő vágy, a szenvedély, a kísértés, az emberben levő kettősség és az ezekkel járó értékvesztés motívumaira reagál.
Munkái alapszíne az égetett sziéna, de palettáján megtalálható a meleg sárga vagy aranyokker, a kárminvörös, az ultramarin és a króm-oxid-zöld is. Látható még egy titkos összetevő is, melynek felfedezése a nézőre vár.

Nagy Sándor Zoltán üzenete a kiállítás látogatóihoz:

“Ne szaladjanak el a munkák mellett: álljanak meg, és „olvassák” el a képeket. Nézzék meg az apró részleteket is, aztán hagyják, hogy újra összeálljon az élmény. Legyen ez egy meditatív alkalom, engedjék, hogy hasson. És persze ne feledjék, hogy az ördöngös Hatvanihoz méltó, kevesek által gyakorolt technikával készült grafikákat látnak.”

A technikáról
A rézkarc, azaz a savval maratás technikáját a fegyverkészítőktől kölcsönözhették a grafikusok az 1500-as években. A technika finomsága és részletgazdagsága igen népszerű lett a művészek körében, melyet rövid időn belül mind technikailag, mind művészileg magas színvonalra fejlesztettek.
A vörösréz lemezt csiszolás és polírozás után védőréteggel (viasz és bitumen keveréke) kell bevonni, ami megvédi a lemezt a sav hatásától. Erre a védőrétegre viszi fel a rajzot a grafikus acéltűvel. A karcolatok mentén a sav árkot mar a lemez felületébe. A maratás után a lemezről lemossák a védőréteget, s ezzel készen is áll a nyomtatásra.
A nyomtatás speciális mélynyomó papírra történik. A nyomtatásra kész lemezt átkenik festékkel, hogy az árkok feltöltődjenek. Ezután a lemez felületéről letörlik a festéket, majd grafikai préssel a nedves papírra nyomják. A prés hengerei között áthaladó lemezt és papírt nagy nyomás éri, a papír rostjai az árkokba betüremkedve felveszik a festéket.

A többlemezes, színes rézkarc technikáról
„A magyar Faustban megjelenő négy Ász és a Négyszínű könyv motívuma sarkalt arra, hogy a négyszínes nyomatok felé forduljak. Ennek nagyobb a kockázata, mivel csak a nyomtatásnál derül ki, hogy megél-e a dolog vagy sem. A pontos, nyomdai igényű igazítás ennél a technikánál központi kérdés, ezért kénytelen voltan néhány újítást is bevezetni. Tisztán rézkarc technikát használtam, ez pontosabb nyomatokat ad, viszont manuális színbontást igényel, és minden lemezt külön ki kell rajzolni.” – mondja az alkotó.
Nagy Sándor Zoltán e technika során egy papír alapú rajzot visz át rézlemezre. Ehhez annyi lemezt használ, ahány színt tervez a képre. A lemezeket egyforma méretűre reszeli, melyeket a csiszolást és polírozást követően védőréteggel ken be. Ez megvédi a lemez felületét, és belekarcolhatja a rajzot.
A fő lemez fekete, ezen jelenik meg a kompozíció nagy része, és később ez adja az alapot a színbontáshoz. Folyamatosan fejlesztve, több körben maratja, majd lemossa róla a védőréteget, így a lemez készen áll a nyomtatásra. Az elkészült lemezről a rajzot transzfernyomással viszi át a többi, még üres lemezre.
Miután minden nyomólemez elkészült, előkészíti a megfelelő színeket és felfestékezi a nyomóformákat. Majd az előre kialakított, megfelelő igazítást biztosító nyomóalapon anélkül, hogy a papírt kiengedné a présből, egymás után rányomja a különböző színű lemezeket, kialakítva a grafikai tervnek megfelelő nyomatot.