A Verona, 1301 után újabb osztálytermi színházi nevelési előadást készít a Csokonai Színház művészeivel Madák Zsuzsanna. A témaválasztásról, a szakmai háttérről és az új csapattal való együttműködésről beszélt a rendező a vele készült interjúban.
− A Verona, 1301-et, az elmúlt évad színházi nevelési előadását jól fogadták a debreceni diákok. Negyven iskolában jártak a színészek, és még lett volna fogadókészség. Hamarosan Norvégiában mutatkoztok be. A Veronában Shakespeare Rómeó és Júliáját a generációk ütközése felől közelítetted meg. Az új tantermi előadást Lessing Bölcs Náthán és Ulrich Hub Náthán gyermekei című művei alapján szintén te írtad. Az aktuális témaválasztás, a vallási tolerancia színházi reflexió a napi történésekre?
− A Verona, 1301 tavalyi sikere után sokat gondolkoztunk a színház művészeti vezetőjével, Gemza Péterrel és a foglalkozásvezető Gemza Melindával arról, milyen folytatásban gondolkozzunk. Többféle ötlet felmerült, s a közös választás erre esett. Bár az alapul vett művek valóban a vallási tolerancia kérdését vizsgálják, én picit máshová toltam el a hangsúlyt, s az érdekelt leginkább, hogy hogyan lehet emberként reagálni egy olyan világra, amelyet szélsőséges ideológiák uralnak. Az emberség kontra vallási fanatizmust helyeztük az előadás és az előadásba ékelődő foglalkozások középpontjába is. Színházat csinálni úgy érdemes, hogy arról a világról beszélünk, amiben élünk, ami minket is érdekel, de itt nyilván van egy nagy időbeli távolság, hisz a történet 1192-ben, a keresztes háborúk idején játszódik. Van tehát egy távolítás, de ezek a kérdések erőteljesen érintenek minket ma is. Hogy milyen fokú ismeretanyaga van egy 10-14 éves gyereknek a hírekben hallható brutális történésekről, az nyilván változó, de tény, hogy mindenféle tartalmakkal találkoznak, hisz fent vannak a Facebookon, hallják a híreket, a felnőttek beszélgetéseit, és az meg is adja a lehetőséget a közös gondolkozásra. Nyilván egy mesei kereten belül.
− Hogyan formálódott a Lessing- és a Hub-darabból a ti előadásotok?
− A darabválasztás volt hamarabb, s utána elkezdtem gondolkodni arról, hogy milyen kérdéseket szeretnék tematizálni a történeten keresztül, majd elkezdtem dolgozni a szövegen. Utána bekapcsolódtak az InsiteDrámások, Bethlenfalvy Ádám és Cziboly Ádám, akik csakúgy, mint a Verona esetében, most is konzulensekként segítették a munkánkat. Velük együtt szűkítettük a kérdéseket és meghatároztuk a fókuszt. Kronológiailag először volt a Lessing-dráma, s ebből Ulrich Hub, egy német szerző írt kifejezetten ifjúsági korosztálynak egy átiratot. Ebben már volt rengeteg dramaturgiai változás, amelyek közül a leglátványosabb talán az, hogy ötre szűkítette a szereplők számát. Jeruzsálemben játszódik a történet, a harmadik keresztes háború idején, és éppen muszlim fennhatóság alatt van a város: Szaladin szultán az uralkodó Jeruzsálemben, de a keresztesek még nem mondtak le a városról. Épp fegyverszünet van, és ott kezdődik a darab, hogy a keresztes lovagok megszegik a fegyverszünetet, és betörnek a városba. A muszlim seregek foglyul ejtik a keresztes lovagokat, Szaladin lefejezteti az összest, de egynek megkegyelmez. Nem tudjuk eleinte, hogy miért. Ez a fiatal lovag egyedül bolyong Jeruzsálemben, és megpillant egy égő házat, amelyből kiment egy lányt. Ez a ház egy zsidó háza. A családfő, az apa épp nem tartózkodik otthon, és arra érkezik haza, hogy a lánya elmeséli, hogy egy keresztes lovag megmentette az életét. Annyit elárulhatunk, hogy itt szerelem is szövődik, de ütköznek a különböző érdekek is, hisz azzal a helyzettel is kezdenie kell valamit Szaladinnak, hogy a városba betörtek a keresztesek, s a püspöknek is új helyzet, hogy van egy lovag Jeruzsálem falain belül. Innen indul a történet.
− A kereszténység, a judaizmus és az iszlám tanításai is szerepelnek a darabban. Segíti a gyerekeket, ha ezekről a vallásokról van háttértudásuk, vagy ezekről beszéltek ti magatok is?
− Nem kell semmilyen előismeret, de nyilván minden gyereknek van valamifajta elképzelése mind a három vallásról. Játékos felvezetéssel indítjuk az előadást, amelyben megpróbálunk behozni olyan ismereteket, amelyek segítenek azoknak, aki nem sok mindent tudnak, hallottak az iszlámról, vagy ha hallottak is, segít rendszerezni, kontextusba helyezni azokat. A vizsgált helyzethez szükséges háttérinformációkat itt megkapják a gyerekek. Szembesülhetnek azzal, hogy a vallás miként lesz eszköze a különböző hatalmi érdekeknek, és akkor már nem is hitbéli vagy vallási kérdésekről beszélünk. Ezeket a mechanizmusokat igyekszünk tisztán megmutatni.
− Azt mondtad, hogy a foglalkozás hangsúlya az emberséges válaszok felmutatásán van, hogy miként lehet emberként reagálni bizonyos döntési helyzetekben. Érdekes volt a próbafolyamat során az a keresgélés, hogy a játékban hol álljatok meg, milyen kérdéseket beszéljetek meg a gyerekekkel?
− Ez mindig nagyon izgalmas. Bethlenfalvy Ádámmal és Cziboly Ádámmal nagyon sokat beszélgetünk a tartalmi kérdésekről. Az idők folyamán úgy alakult a munkamódszerünk, hogy a közös gondolkodásokat követően ők akkor látják a készülő előadás részleteit, amikor már próbálunk a színészekkel. Ekkor kipróbáljuk a játékötleteket, és kiválasztjuk a legizgalmasabbakat és leghasznosabbakat. A hasznos alatt azt értem, amelyik leginkább szolgálja a központi kérdéseket. Nyilván sokkal több játékunk van, mint ahány hely mellett végül döntünk. A Jeruzsálem három színésze, Mészáros Ibolya, Mercs Jancsi és Rózsa Laci még nem vett részt színházi nevelési programban, és azt látom, hogy nagyon érdekli őket a munka, de külön idő és figyelem kell az ő képzésükre is, hogy beletanuljanak ebbe a területbe annyira, amennyire szükséges. Nagyon jó dolgozni ezzel a csapattal, hisz pozitívak és nyitottak, de az is fontos, hogy létrejöjjön egyfajta együtt gondolkodási készség. Azért mondom ezt, mert van, amikor tényleg érzékeny egy színész, de valami mégsem működik. Ilyen szempontból a debreceni csapat igazi dreamteam. (nevet)
− Érzékeny korosztályhoz szóltok, érzékeny témával. Számítotok arra, hogy lesznek szélsőséges vélemények?
− Biztos, mert sikerült olyan pontokon megnyitni a történetet és olyan kérdéseket feltenni, amire borzasztó nehéz válaszolni. Nyilván az az izgalmas kérdés, és ilyenekkel dolgozunk, amelyekre nincs egy válasz, amit nem tudunk egyértelműen. Várom, hogy a fiatalok milyen ötleteket hoznak majd, és hogyan gondolkodnak. Nekem is tanulási folyamat ez, mert rettenetesen kíváncsi vagyok, hogy 11, 12 13 évesek hogyan reagálnak erre a témára. Alkotóként van egy válaszom ugyan a kérdésekre, de van olyan nyitás is, ahol fogalmam sincs, mit tanácsolnék a szereplőnek.
− Elárulsz egy ilyen pontot?
− Nem tehetem, mert nagyon az előadás végén van, és sok mindent elárulnék.
− Nyitott marad a történet?
− Igen.
− Alkotóként nincs hiányérzeted akkor, amikor kilépsz a tanterem ajtaján? Lehet-e valamilyen módon befolyásolni azt, hogy a pedagógusok folytassák a munkátokat az arra nyitott diákokkal, vagy ha felvetődik valamilyen kérdés, esetleg újra tudjanak dramatikus keretek között foglalkozni a felvetett témával?
− Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban tanári csomagjaink vannak, javaslatokkal, hogy hogyan tudják folytatni a munkát. Különböző, választható játékformák ezek, s a tanár dönti el, hogy az adott diákközösséggel melyiket látja alkalmasnak arra, hogy tovább játszanak, beszélgessenek. Sok visszajelzést kapunk ezekből, s most szeretnénk Debrecenben a Veronához és a Jeruzsálemhez is összeállítani egy-egy játékcsomagot. Az mindig nagy öröm, amikor írásokat, fényképeket kapunk arról, hogyan élt bennük tovább egy-egy tantermi előadás. Örülnek, hogy kulcsot, ötletet kapnak.
(az interjút készítette: Vajland Judit)
