A Csokonai Fórum megközelíthetősége bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Információk a Csokonai Fórum megközelíthetőségéről autósoknak,...
színházi közvetítés felvételről, a londoni Shakespeare’s Globe színházból,
eredeti angol nyelven magyar felirattal
Csokonai Nemzeti Színház nagyszínpad 2015. március 8. (vasárnap) 17 óra
„A jó spanyol aszúnak kétféle hatása van. Először is az agyamba száll, és kihajtja onnan a rátelepedő ostoba, unalmas és nyers gőzöket; fogékonnyá, fürgévé, leleményessé teszi, s megtelíti tüzes és gyönyörködtető alakzatokkal, s ha ezeket aztán átvisszük a hangra, a nyelvre, hogy megszülessenek, akkor ebből ragyogó szellem válik. Második tulajdonsága a mi kitűnő aszúnknak, hogy vérünket felhevíti. A vér ugyanis anélkül hideg és alvadt, fehéren és sápadtan hagyja a májat, ez pedig a kislelkűség és gyávaság ismertetőjele, de az aszú felmelegíti és keringésre hajtja a legtitkosabb belső részektől egészen a látható részekig. Kivilágítja az arcot, mely őrtűzként fegyverbe szólítja a férfinak nevezett kis királyság minden részét, s ha aztán a test minden lakója és kis eleven lelkecskéje felvonul kapitánya, a szív elé, mely e kísérettől megnövelve minden bátor tettre képessé lesz, úgy ez a vitézség az aszútól ered, és a fegyverforgatásban való jártasság semmit nem ér aszú nélkül, mert ez helyezi üzembe. […] Ha ezer fiam volna is, az első emberi alapelv, amire megtanítanám őket, az lenne, hogy tartózkodjanak a híg italoktól, és csakis az aszúnak szenteljék magukat.”
(Falstaff monológja, Negyedik felvonás, 3. szín)
Ugye már látjuk is magunk előtt az első részben megcsodált és megszeretett Roger Allam-et mint a megmosolyogtatóan pökhendi, mindentudó és minden szorult helyzetből diadallal kikecmergő, legyőzhetetlen Falstaff lovagot?
A IV. Henrik második részét Shakespeare az elsővel egyidejűleg tervelte ki, és közvetlenül annak befejezése után írta meg. Az öreg király utolsó kilenc uralkodási évét úgy foglalja össze e második rész keretében, mint közvetlen következményét a shrewsburyi ütközetnek, mellyel az első rész végződött. Bár a hővérű Percy már halott, a király elleni lázadás nem veszít erejéből: új vezetőkkel újra fellángol. Az élet minden pillanatát a lázadók elleni küzdelem gondolata hatja át. Még az öregedő Falstaff lovag (az Olivier-díjas Roger Allam) is kimarad a mulatókból, hogy felállítson egy hevenyészett milíciát.
A második rész tengelyében a fiatal Hal herceg fokozatos megtisztulása és megkomolyodása áll. Csak egyetlen egyszer találkozik Falstaffal, s akkor is úgy megy el Eastcheapbe, mintha búcsúképpen még egyszer, utoljára gyönyörködni akarna a vén korhely humorában. Nem tart már vele, csak álruhában nézi végig dorbézolását, s midőn hírét veszi, hogy atyja hívatja, nem küldi el − mint hajdan − a hírnököt, hanem kurtán jó éjszakát kívánva Falstaffnak, siet eleget tenni atyja parancsának.
A herceg emelkedése és felmagasztosulása mellett tanúi lehetünk az öreg király fokozatos hanyatlásának és végső bukásának is. Amekkora mértékben erősödik hatalma, ugyanolyan mértékben csökken testi és lelki ereje; minden győzelemmel, amellyel ellenségeit egymás után elteszi útjából és megerősíti trónját, egyre inkább erőt vesz rajta a test betegsége és a lelki csüggedés. Egyetlen pillanatra sem képes nyugodtan élvezni a hatalmat, melyet annyi kegyetlenséggel szerzett, annyi hitszegéssel erősített meg. Odáig jut, hogy irigyelnie kell alattvalóit, akik nyugodtan tudnak aludni, míg az ő szemét kerüli az álom. És mikor végre utolsó ellenségeit is megsemmisíti, Lancaster és Westmoreland árulása vérpadra juttatja a yorki érseket és pártját, Northumberland serege szétverve fut Skócia felé, a vezér pedig holtan fekszik a bramhami síkon; mikor a király hírét veszi, hogy nincs már több ellensége, kitől féltenie kellene trónját; leroskad, megtörik ereje és hamarosan meghal. Egyetlen vigasza, hogy koronáját, melyet rossz úton szerzett s boldogság nélkül viselt, a fia tisztán, jogszerűen nyeri el, és nála nyugodtabban, méltóbb módon viseli majd.
A IV. Henrik második részében több jelenet is van, amelyet a shakespeare-i életmű legemlékezetesebbjei között jegyeznek. Ilyen például az öreg király jelenete a halálos ágyán, amikor a fia meglátogatja, kezébe veszi a koronáját, eloszlatja minden addigi aggodalmát s meggyőzi, hogy a királyi uralom méltó főre száll; amikor Falstaff öreg cimborájával, Shallow-val találkozik, vagy amikor Hal herceg végleg szakít a szeretnivalóan szószátyár lovaggal, amitől az szinte megsemmisül.
