A Csokonai Fórum megközelíthetősége bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Információk a Csokonai Fórum megközelíthetőségéről autósoknak,...
A mitikus Don Juan, ez az összetett színházi és operakarakter, kimeríthetetlen forrás minden alkotónak. Kétségkívül az operairodalom egyik legzseniálisabb műve, és a Mozart-életmű három, Da Pontéval írt műve közül a legsötétebb, legszélsőségesebb, de egyben a legtökéletesebb is. Mi alakította ezt az archetipikus karaktert, mi tette azzá, aki? Hogyan is értelmezhető az emberen kívülről jövő büntetés? Ilyen, az élet legmélyéig hasító kérdésekhez kerülünk közelebb ezzel a zseniális művel.
„Bűneimet nem kellett elmémben előre kitervelnem, elkövetésük lehetősége magától adódott, helyzetekből, melyekben − emberek között létesülvén − mindig megvan a bűn meredek esélye: a zuhanásé az alantasság mélyébe. Elszánásaimat azonban ki kellett tervelnem, mert nem önkéntelen kívánság ébresztett a helyzetben lappangó esélyre, hanem a borzadály. A borzadály, melynek taszító lendületét akarattal fordítottam a visszájára, kényszerítvén, hogy vonzássá legyen. Mert célom, a bűn felé nem sodorhatott a borzadály, csak a belőle kicsikart mesterséges vonzás; csak a vágy remegő óceáni fodrain lebegve, holdfény-hideg testemen gerjesztett hagymázos hevülettel juthattam el a lét homályából kicsillanó alakokig, hogy véghezvigyem általuk a rosszat.
Ó, hányszor éltem, hányszor zuhantam?
Ahányszor erőt vettem a helyzetekből szederjesen felrémlő iszonyon a bűntől, hogy fogadalmamra ébredve vonzássá idomítsam − igazi vonzássá, mely mihelyt létrejött, egyszeri elszánás után már nem kényszeredetten: részeg örömmel sodort célom felé, feledtetvén, hogy elváltoztatott borzadályból támadt.”
(részlet Deák Tamás Don Juan című regény-torzójából)
Az előadást 16 éven aluli nézőknek nem ajánljuk.
Egy családcentrikus nőcsábász − interjú Haja Zsolt operaénekessel
„Magával ragad az operából áradó erő” – beszélgetés Gemza Péter rendezővel
