A Csokonai Fórum megközelíthetősége bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Információk a Csokonai Fórum megközelíthetőségéről autósoknak,...
Ismerjük már a tér minden tapodtatnyi felületét. Például a tetőszerkezetet tartó két vaskos oszlopot, amiket a színésznek olykor kerülgetni kell, s a rendezőnek komoly feladatot jelent, hogy a játékban szervesítse jelenlétüket. Olykor fa lesz belőlük vagy egy palota fala, amely mögött bujkálni lehet, és arra is volt példa, hogy felkapaszkodott rá a színész. Vagy a közvetlenül a nézők közé vezető lépcsőket, melyeknek elhelyezése olykor változik. Vagy a színpad teknősbéka fejére és mellső lábaira emlékeztető alaprajzát.
Már sok színészt is felismerünk korábbi emlékezetes alakításaik nyomán, s kacagva élvezzük, milyen közvetlen viszonyba kerülnek olykor a helyi közönséggel. Hozzászoktunk ahhoz is, hogy az előadások világosban kezdődnek, néha ragyogó napsütésben, hisz a nézőtér nagy része fedetlen, s a külső természetes fény világítja meg a színpadot, s aztán az előadás közben lassan ránk esteledik, egyre hangsúlyosabbá válik a színpadi lámpák fénye, s mire véget ér a játék, a londoni éjszaka sötétje borul ránk. A nyitott tetőnek köszönhetően gyakran esik is, s a Csokonai Színház nagytermének fűtött, kényelmes széksoraiban elnyomunk egy-egy mosolyt a szájunk szögletében a dzsekiben-kapucniban didergő (és a három órás előadásokat végig ácsorgó!) lelkes londoni közönség láttán.
Mindig díjazzuk, hogy az előadások legvégén, a tapsrend után még kapunk egy jutalom-koreográfiát valami vidám zenére, melyben együtt táncol férfi és nő, női ruhás férfi és férfi ruhás nő, józan eszű és bolond, öreg és fiatal, pár perce már meghalt és túlélő eleven, az öröm jóleső mámorában oldva föl tragédiát és komédiát, bánatot, szerelmet, tanulságot és filozófiát. Az is jó, hogy premier plánban láthatjuk a színészek arcán megszülető érzelmeket, az előadás kulcspillanatait, hogy igazi angolok szájából halljuk a veretes angol mondatokat – örülünk, ha a feliratra olykor nem is pillantva, meg-megértjük, miről esik éppen szó, megnyugodva állapítjuk meg, hogy a hangminőség is a lehető legtökéletesebb, s hogy mai magyar nyelven, a legfrissebb műfordítások felhasználásával készült a jó minőségű felirat.
Mozizunk a színházban, londoniakká válunk Debrecenben, William Shakespeare a lélekvezetőnk. Októbertől újra üzembe helyezzük időgépünket.
A csodálatos korabeli jelmezekkel és játékmóddal fogalmazó Globe Színház világát már jól ismerjük. Most újdonságként a jó hírű Royal Shakespeare Company két előadását is műsorunkba illesztettük, hogy láthassuk, ők hogyan aktualizálják névadójukat. A szülőknek és nagyszülőknek pedig újra orosz balettet kínálunk közvetlenül karácsony előtt – méghozzá a legendás szentpétervári cári színházból –, hogy a legkisebbekkel is megízleltethessék a nagyvásznas vetítés, a tánc és a színház összetett élményét.
