A Csokonai Fórum megközelíthetősége bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Információk a Csokonai Fórum megközelíthetőségéről autósoknak,...
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY VENDÉGÜL LÁTJA A MÚZSÁKAT
a Csokonai Nemzeti Színház zenés irodalmi estje a Déri Múzeumban
2015. február 18. szerda 19 óra
„Az a Psyché, akit a görög márványleány ábrázol, egészen és tökéletesen más, mint a férfi lélek. Nem kiegészítője, nem megfelelője, nem negatívuma, nem pozitívuma, nem fele. A nő eredete tökéletesen más, mint a férfié; a női Psyché is tökéletesen más, mint a férfié. Vannak, akiknek talán tetszene, ha ezt a Psychét érzelminek lehetne nevezni. A nő érzés-lény, mert nem gondolkozik, nem lát be, csak szeret, gyűlöl, rokonszenvet vagy ellenszenvet érez, elsírja magát, fölnevet, bánkódik – hullámzik, változik, lebeg, mint a meleg, langyos, hűvös, mint a hang, mint az érzés, mint a muzsika. Vannak, akik szeretnék azt mondani, hogy nem az érzés jellemzi, hanem az érzékenység – azért, mert olyan gyorsan fog fel mindent, ami érinti, s olyan finoman válaszol, mint a virág; az érzékenységnek az érzékiséghez és az érzékekhez semmi köze sincs, az érzékenység nem természeti, hanem psyché-tulajdonság. S a nő azért képes annyira megfinomodni, de el is durvulni, annyira megnemesedni, de el is süllyedni, mert az átélt sors érzékenyebb lényt érint, és amit átél, végzetesebben befolyásolja.
A női psychének sem az érzés, sem az érzékenység nem alapvető tulajdonsága. A férfiről bárki nyugodtan mondhatja, hogy gondolat vagy cselekvés, vagy szellem, vagy teremtés. Valamiképpen, átvitt értelemben, ez érthető. Ha a lényeget nem is találja el pontosan, nem hibázza el teljesen. Ha a nőről azt mondják, hogy érző lény, érzékeny, vagy tetszés szerint bármi mást, a lényeget még csak távolról sem érintették. Egyetlen egy szó van, ami a női psychét és a női lényt maradéktalanul megjelöli és megjelölheti, s ez a szó az, hogy: nő.”
Hamvas Béla: Láthatatlan történet
2012-ben jelent meg Tóth Erzsébet Kőrózsa című verskötete. A benne szereplő különös formájú szabadversek kiinduló helyzete: két nő – egy érettebb és egy fiatalabb – hosszú ideig együtt élni kényszerül egy börtöncellában összezárva. Ebben a laboratóriumi helyzetben érzékelhetővé és megmutathatóvá válik mindkettőjük belső világa, és az is, ahogy azok egymásra hatnak. Emlékek, traumák, asszociációsorok, a semmiből épülni kezdő emberi kapcsolat. Előadásunk szöveg-anyagát a kötetet felépítő két párhuzamos női monológ adja. Szereplőink többszörösen zárt világból pillantanak ki a külvilágra, bezártságuk és annak okai meghatározzák tekintetük irányát. A karakteres zenei háttér, amellyel dolgozunk, újabb dimenziókat ad az egyszerű emberi alaphelyzetnek.
