A Csokonai Fórum megközelíthetősége bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Információk a Csokonai Fórum megközelíthetőségéről autósoknak,...
színházi közvetítés felvételről, a londoni Shakespeare’s Globe színházból,
eredeti angol nyelven magyar felirattal
Csokonai Nemzeti Színház nagyszínpad 2015. február 8., vasárnap 17 óra
Szövevényes hatalmi politika és vidám bohóckodás keveredik Shakespeare újabb mesterművében. A IV. Henrik első része a könnyelmű élet számtalan mókájának felvillantásával egy első pillantásra lustának tűnő, iszákos herceg trónörökössé válását követi nyomon, rendkívül szórakoztatóan. A fiatal herceg azzal bosszantja apját, IV. Henrik királyt, hogy életét könnyűvérű nőkre, kocsmákra és kicsinyes tolvajokra pazarolja. Mindeközben forr a Northumberland hercege és annak karizmatikus fia, a hővérűnek is nevezett Percy által vezetett össznépi lázadás…
IV. Henrik Anglia uralkodója volt 1399-1413 között, az első király a Lancaster-családból. Mikor II. Richárd király a fiatal Henriket száműzte az országból, ő 1398-ban a francia udvarba menekült, ahol szíves fogadtatásra talált, és egy évvel később (egy sikeres partraszállást követően) egész Angliát meghódította. Richárd, miután Percy árulása következtében maga is fogságba esett, kénytelen volt trónjáról lemondani. Néhány hét múlva a fogoly Richárd − valószínűleg erőszakos halállal − befejezte földi pályafutását. Henrik tehát elfoglalhatta a trónt. Az ezt követő időkről mesél Shakespeare a darabban: a korábbi áruló, Percy elleni harcról, a király körüli ármánykodásokról, hős és nemes férfiakról, szerelmes asszonyokról, izgalmas csatákról.
A darabnak a gondterhelt, tipródó, idősödő uralkodó a címszereplője, a tékozló fiú, a szemünk előtt egyszeriben oroszlánná váló, léha trónörökös a főhőse, ám legszeretnivalóbb és leghíresebb szereplője egy harmadik személy. Egy XVII. századi irat szerint az Erzsébet-kori színházban még az inasok is abbahagyták a dióropogtatást, amikor színre lépett. A vasak és vértek komolyságát ugyanis a szerző jó érzékkel adagolt humoros betétekkel oldja, így e műnek köszönhetjük a Shakespeare-univerzum egyik legkedélyesebb karakterét, a pohos vén lovagot: Falstaffot. Alakja és neve hamar legendássá vált, a korabeli költők utánozni kezdték a modorát, továbbírták elképzelt karakterét, Erzsébet királynő pedig oly nagy mulatságát találta benne, hogy kívánságára Shakespeare A windsori víg nőkben újra felléptette mint szerelmest. Később több költő össze is állt, és 1600 körül megalkotta és kiadta Falstaff teljes életrajzát.
A tavaly májusban játszott Rómeó és Júlia rendezőjeként már korábban megismert Dominic Dromgoole korhű díszleteket és jelmezeket felvonultató rendezésében a IV. Henrik mulatságos és dermesztő, súlyos és játékos, megidézett és életszerű. A januári Vihar-vetítésünkön Prosperóként megcsodált és megszeretett Roger Allam pedig az ebben az előadásban nyújtott Falstaff alakításával érdemelte ki másodszor a szigetország legmagasabb rangú színészi elismerését: a Laurence Olivier-díjat.
