A Csokonai Fórum megközelíthetősége bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Információk a Csokonai Fórum megközelíthetőségéről autósoknak,...
Narcissus és Echó mitikus világában (tér-idejében) nem egy pszichológiai baleset kórképe eleven, s nem is az “önimádat társadalmának” kritikája, hanem a tükörlét maga: valóságnak és nem valóságnak, látszatnak és lényegnek, fénynek és árnyéknak egymást feltételező, meghatározó kettőssége. Narcissus ebben az értelemben a reflektálatlanság áldozata, saját tükörképének idegenje; – olyan költő, aki képtelen különbséget tenni az “égre kelt”, s “az éji folyó csillagai” között. Echó pedig, a hallomásból ismert, a csak végszavakban válaszoló…
“Mit lát, még nem tudja, de lángol azért, amit ott lát,
tévelygése, szemét rászedve, szemét tüzesíti.
Illó képek után mért nyúlsz, te szegény, te hiszékeny?
Nincs, mire vágyakozol: fordulj meg s kedvesed eltűnt.
Nem más, mit szemlélsz: magad árnya, mi visszaverődik:
semmi magában e kép: idelép ha te jössz; s ha te itt vagy,
itt marad; és elenyész, ha te el tudsz tőle szakadni.”
(Publius Ovidius Naso: Átváltozások III. könyv. Narcissus. Echo, 430-435)
