Weöres Sándor: Holdbeli csónakos

Fotógaléria

Fotó: Máthé András

Mi is egy varázslatosan színes, gyönyörű és izgalmas, álomhoz hasonló meseelőadást kínálunk gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt, amely az égbevágyó Pávaszem királykisasszony és a földi módon, de hűségesen szerelmes lapp királyfi, Medvefia történetét meséli el. A kínai császár, a szerecsen és krétai király valamint a sumir mágus elől menekülő, számos kalandot és megpróbáltatást átélő főhőseinket olyan tréfás-bolondos figurák segítik szerelmük beteljesedésében, mint a hősködő és nagyszájú, ám csupaszív Vitéz László, vagy a garabonciás Bolond Istók illetve a kedvesen izgága Paprika Jancsi. A szereplők Weöres Sándor csengő-bongó, sok humorral és költészettel teli nyelvén szólalnak meg, de a szívhez szóló és sodró lendületű zene mellett szinte mindenki táncra perdül, hogy a nagy bujdosás és kalandozások végén egymásra találjon a két egymásnak teremtett szerelmes, és nagy vigasság közepette megüljék lakodalmukat.

KEDVES GYEREKEK (ÉS SZÜLŐK)!

Ez a képen látható kisfiú jövőre, 2013-ban lenne száz éves. Ilyen kis pöttöm gyermekecske volt, amikor már verseket írt az ablaküvegre. Isteni csodagyerekként emlegették, és a későbbi felnőtt költőről is sokan mondták, hogy olyan, akár egy manó. A gyerekkori, ablakra írott sorai elmosódtak ugyan, de az általatok is ismert későbbi híres gyermekverseiben, mint láthatatlan lenyomat biztosan benne maradtak. Ki ne ismerné közületek, hogy „Paripám csodaszép pejkó ide lép, oda lép, hejhó!” vagy, hogy „Bóbita, Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek”? A maga gyermeki lelkével úgy látott ő a szív rejtelmeibe, hogy a mai napig az ő versein nőnek fel az óvodások, a kisiskolások. Felnőttként pedig rácsodálkozunk, hogy kevés olyan bölcs ember van a világon, mint amilyen ez a manó, ez a Sanyi bácsi volt. Nézzétek meg ezt a gyönyörű mesét a Holdbeli csónakosról, s utána otthon, leheljetek rá az ablaküvegre, vagy fogjatok egy kis noteszt, és írjátok tele a gondolataitokkal! Ki tudja, nincs-e köztetek egy kisfiú vagy egy kisleány, akinek verseit a húsz-harminc-negyven-száz esztendő múlva születő gyermekek fogják majd dalolni? Ahogyan mi fújjuk:

„Éc

péc

kapuléc,

Csimpilimpi, hova mész?

Pockot viszek a vásárra,

egy peták az ára.

Besuttyantam a sátorba,

állt feltűrve Bábos Dorka,

benn a pocok táncot ropott,

Bábos Dorka sivalkodott,

árus-polc mögébe bujt,

mézes huszár legurult,

uccu neki fuss!”