Egy fiatal lány, Manon Lescaut érkezik bátyjával együtt Amiens-be, ahol megismerkedik a szegény, de érzelmes fiatalemberrel, Des Grieux-vel. Elmeséli neki, hogy családja kolostorba szánja, és útján a bátyja kíséretére bízták. Des Grieux-ben első pillantásra szenvedélyes szerelem gyúl Manon iránt…

A postakocsin együtt érkezik azonban Manonnal Geronte is, a gazdag, öreg kereskedő, aki szeretné magának megszerezni Manont. Fogatot rendel, abban a meggyőződésben, hogy a leány nem tud ellenállni a gazdagságának, ám Manon már beleszeretett Des Grieux-be, és vele együtt megszökik a Geronte által rendelt kocsin.

Manon – nem bírván elviselni a szegénységet -, engedett haszonleső bátyja rábeszélésének, aki mellesleg szenvedélyes kártyajátékos is, és Geronte palotájába költözik. Manon azonban hamar rájön, hogy az őt körülvevő fényűzés nem pótolhatja a szerelmet, és vágyódva gondol vissza Des Grieux-re. Egy alkalommal az öreg Geronte belép Manon hálószobájába, hogy gyönyörködjék a lány szépségében.
Alighogy távozik, váratlanul megjelenik Des Grieux. A szerelmesek egymás karjaiba bor ulnak. A szenvedélyes ölelkezésben mindenről megfeledkeznek, így a később visszatérő Geronte együtt találja őket. Manon kineveti a kereskedőt, mire az dühösen távozik, titkon bosszút tervelve ellene. Des Grieux kétségbeesetten könyörög Manon-nak, hogy azonnal meneküljenek, de a lány még össze akarná szedni az ékszereit. A késlekedés miatt a Geronte által küldött katonák elfogják lányt, és Geronte gúnyos kacaja közben elvezetik.

Le Havre kikötőjében kifutásra készen áll a hajó, amely a csavargásért és züllöttségért elítélt nőket az amerikai gyarmatokra hivatott szállítani. Közöttük van Manon is, ám Des Grieux és a lány bátyja, Lescaut megpróbálják lefizetni az őrt, hogy Manont megszöktethessék. A terv meghiúsul, a nőket elkezdik felvezetni a hajóra. Des Grieux ekkor ráveszi a hajó kapitányát, hogy Manonnal utazhasson a száműzetésbe.

Az amerikai száműzetésben a szerelmeseknek további megpróbáltatásokat kell elviselniük: a kolónia parancsnokának fia magáévá szeretné tenni Manont, ezért Des Grieux megöli őt. Muszáj megszökniük. Magukra hagyottan, kimerülve vándorolnak a pusztaságban, mindketten halálosan fáradtak és éhesek. Mígnem Manon nem bírja tovább, meghal Des Grieux karjaiban. Búcsúmondata a szerelem utolsó fellobbanása: ?Vétkemet elnyeli az idő, bűneim feledésbe merülnek. De szerelmem soha nem fog meghalni”.

Fotógaléria

Szereposztás

Szövegíró
Marco Praga
Domenico Oliva
Luigi Illica

Manon Lescaut
Annalisa Carbonara

Lescaut, a királyi gárda őrmestere
Wagner Lajos/Haja Zsolt

Il Cavaliere Renato Des Grieux, diák
Tae Sung Jung

Geronte Di Ravior, adóbérlő
Jekl László

Edmondo, diák
Balczó Péter/Böjte Sándor

L’Oste, fogadós
Ürmössy Imre/Posta Emil

Il Maestro Di Ballo, táncmester
Böjte Sándor/Balczó Péter

Un Musico, énekes
Bódi Marianna/Ujvárosi Andrea

Un Sergente Degli Arceri, íjász kapitány
Haja Zsolt

Un Lampionaio, lámpagyújtogató
Balczó Péter/Vince János

Un Comandante Di Marina, hajóskapitány
Schild Jenő/Posta Emil

 

Karmester
Kocsár Balázs

Karigazgató
Pálinkás Péter

Korrepetitor
Gyülvészi Péter, Kunsági István, Sörös Cecília

Díszlettervező
Szergej Maszlobojscsikov

Jelmeztervező
Balla Ildikó

Dramaturg
Kozma András

Ügyelő
Ury Tibor

Rendezőasszisztens
Iványi Csilla

Rendező
Szergej Maszlobojscsikov

 

Bemutató: 2008. március 13.,
Nagyszínpad