“Monodrámán dolgozom. Debrecenben fogjuk előadni. Egy zenészsors – nem az enyém -, amelyben össze tudom foglalni… – árulkodott volna terveiről két éve egy interjúban, ám a szépséges kérdező-leány izgalmasabb ösvényre terelte a gondolatait. Egy éppen esedékes megakoncertről folytatódott a faggatás. Nos, jelenleg tartanak a próbák Vidnyánszky Attila irányításával a Csokonai Színházban, s kirajzolódik az, amiről interjúalanyként nem beszélhetett.

Földes László Hobo vándormesét sző. Fellépései száma meghaladja a négyezer-ötszázat: az USA-tól Bulgáriáig, Párizstól Moszkváig, körbekoncertezte a világot. A több százezer kilométert az autója kerekeiben tudó művész most megáll Debrecenben egy szusszanásra – vissza-előre, és fölfelé tekint.

Utakról esik szó a Csavargók tízparancsolatában. A vándorlásról, amely látszatra fizikai cselekedetek sorozata, valójában azonban jelképekkel, titkokkal teljes szellemi barangolás. Örökös útonlét: a zaklatottság monotóniája, az életvitelszerű nyughatatlanság. Minden útra kelés az otthonra találás reményében történik, minden megérkezésben benne van a megállapodás reménye, minden kicsomagolásban ott a sejtelem, hogy innen is tovább kell állni előbb-utóbb.

Az est gerincét a Csavargók tízparancsolata c. kötet versei adják. Úgy épül fel a műsor, hogy kirajzolódjék belőle a zenész világérzékelésének, gondolkodásának fejlődéstörténete. Elindulunk a kezdetbeli Doors-slágerektől, “Amikor elérkezett hozzánk is a Zene / És kibontotta hajunk zászlaját”, s a lázadástörténet elejétől – végig a blues fejezetein át – eljutunk a máig. Fotók, képek jelennek meg a háttérben, és felhangzanak az egyes korszakokat legerőteljesebben kifejező dalok. Az útélmények zenei sűrítményei.

Slágertől slágerig haladunk, ám nem céltalanul. Egy letisztulási folyamat részesévé tesznek bennünket az alkotók. Elvezetnek a szimbolikus hármas útelágazásig, majd a tengerhez, aminek a hiányát sokáig szenvedte a zenész. A tenger. Ahonnan át lehet szólni a túlsó partra… a tenger, ahonnan fel lehet kiáltani a csillagokig. A vándorút szembesülés a saját múltjával, a saját életével. Az istenkeresés nagy aktusa.

Nem komor Istenre vágyik Hobo. A játszóembert, megbecsülő Istent keresi, a csavargókat csavargóságukban megtartva védelmező Istent szólítja. “Legnagyobb dolog játszani – vallja. “Mindig magam választottam a sorsomat.” “Se jobbra, se balra nem tartozom.” “Halj meg, és nagy leszel! Posztumusz lesz kifizetődő.” “Nem vagyok egyedül, és boldog vagyok. Gyönyörű családom van. A csavargónak van hova hazamenni.”

“Az apám cukrász volt / igenis ő mondta / az élet szép lesz / a világ egy torta.”

Fotógaléria

Szereposztás

Szöveg
Földes László (Hobo)

Látvány/Jelmez
Ondraschek Péter

 

Rendező
Vidnyánszky Attila

 

Bemutató: 2008. március 28.,
Horváth Árpád Stúdiószínház