Csokonai-történetek 4. – Ünnepi találkozás Csutka Istvánnal, Bán Elemérrel és Tenki Ferenccel, gondolat-bonbonokkal ízesítve, két felvonásban

2016. január 26. (kedd) 19 óra, Víg Kamaraszínház

Az ünnepi évad apropóján elindított programsorozat következő estjén ismét három olyan kiváló művészt látunk vendégül, akik hosszú éveken át nemcsak meghatározó tagjai voltak a Csokonai Színház társulatának, hanem életre szóló barátság is összeköti őket.

Csutka István 1989 és 1998 között a Csokonai Színház színésze, 2001 és 2006 között pedig igazgatója volt. A sokak emlékezetében máig elevenen élő időszakra történő visszatekintés mellett Csutka István minden bizonnyal arról is szót ejt majd, hogy mi történt vele azóta – többek között Erőss Zsolttal közös expedíción megmászta az afrikai Kilimanjaro 5895 m-es Uhuru csúcsát, terep maratont futott, teljesítette az El Camino zarándokutat és csokoládékészítést is tanult.

Bán Elemér Debrecenbe járt középiskolába, budapesti zeneakadémiai tanulmányai után több városban és színházban énekelt. 1949-ben került vissza Debrecenbe, ahol a Csokonai Színház Opera tagozatának alapító tagja volt 1952-ben. Azóta is a cívisvárosban él, 1994-ben lett színházunk örökös tagja, s a mai napig van, hogy szerepekkel vagy szövegkönyvvel álmodik.

Tenki Ferenc saját filmjének terepszemléjén

Tenki Ferenc 1971 és 1984 között kellékesként, majd a 2005-ös nyugdíjba vonulásáig színpadi ügyelőként dolgozott a Csokonai Színházban. Különleges alkata és egyénisége okán a rendezők előszeretettel bíztak rá apróbb színpadi szerepeket is. Ahogy ő maga emlegeti, jó tanárai akadtak: Ruszt József, Básti Lajos, Téri Árpád és Zenthe Ferenc mellett sok mindent el lehetett lesni. Kamaszkorától kezdve szenvedélyesen vonzotta a film. Estünk során bepillanthatunk amatőr filmes munkáiba, valamint azokba a vidám rajzfilmekbe is, melyeket nyugdíjas éveiben az unokái gyönyörködtetésére saját kezűleg készít.

Az emlékeket felsorakoztató beszélgetést szokásunkhoz híven ritkán – vagy tán még sosem – látott fotókkal és mozgókép bejátszásokkal illusztráljuk, és néhány színészi megszólalással színesítjük. Nemcsak a Csokonai Színházban eltöltött évek meghatározó élményeiről esik majd szó, hanem a három meghívott egymáshoz fűződő barátságának gyökeréről is. Csutka István a debreceni közönség kedvéért újra énekelni és táncolni fog, és a mostani társulat is zenés meglepetéssel készül kedves vendégeinek. Az est második felében pedig annak az egyedi hangú történetmesélésnek lehetünk szem- és fültanúi, melynek technikáját és hatásmechanizmusát Csutka István évek óta tanulmányozza, és értő közönség előtt hónapról-hónapra csiszolja.

A történetmesélés örök. Már a barlangok falát is beborították őseink kalandjai, izgalmas történetei. Ők is tudták, hogy a történetek adnak formát az életünknek, s egy jól elmesélt történet akár meg is változtathatja azt. Olyan inspiráló történeteket tár elénk, amelyek garantáltan megpendítik lelkünk húrjait, és hozzásegítenek, hogy a saját életünket is a megszokottól eltérő nézőpontból szemléjük. Mert látnunk kell, hogy a vastag felhőréteg mögött is mindig ott ragyog a nap!

„Mert a gondolat számomra olyan, mint egy bonbon. Hol édes, mint a méz, hol bódítóan alkoholos, hol már látszik rajta, hogy nem mai, de aztán a tartalma szétárad benned, és a figyelmed mégsem képes semmi másra koncentrálni, csak az ízére. Hasonlóképpen a gondolat-bonbon is hol vidám, hol vicces, hol szomorú, néhol elkeserítő, de a legtöbbször elgondolkodtató. Hisz épp ez a célja: hogy mindenki elgondolkodjon rajta.” – olvashatjuk Csutka István honlapján. Aki eljön, az személyesen is megízlelheti a kifejezetten a debreceni közönségnek szánt gondolat-bonbonjait.

A sorozat egyes részei Csokonai-szalon bérlettel vagy egy alkalomra váltott jeggyel látogathatók.

Egyelőre ennek az előadásnak nincs kitűzött időpontja.

Csutka István a József és a színes, szélesvásznú álomkabát c. előadásban (2005)

Az 1966. szeptember 18-án született, eredetileg táncos, majd operett-musical színész képzettségű Csutka István többek között a sokoldalúságáról ismert. Eddigi pályafutása során a világ 14 országában lépett fel, az USA-tól Izraelen át Oroszországig, 40 darabban játszott, 9 filmben szerepelt, az interjúkat nem számítva több, mint 85 tv-felvételen vett részt, 7 hanglemezen közreműködött, 11 darabot koreografált és 10 előadást rendezett. Alapító tagja a Magyar Swing Tánc Szövetségnek, és ő hozta létre a Budapest Klezmer Band tánckarát, melynek koreográfusa is volt. Két önálló estet is nagy sikerrel mutatott be a budapesti Madách Színházban. 1989 és 1993 között volt a Csokonai Színház társulatának tagja. A következő öt év során vendégként játszott a színházban, melynek 2001 és 2006 között aztán ő lett az igazgatója. Ezen idő alatt koreográfusként és rendezőként is több ízben kipróbálta magát Debrecenben.

Bán Elemér 1917. október 8-án született Hajdúnánáson, ott járt iskolába, és ott is fedezte fel kiváló énekhangját Makláry Lajos karnagy. Középiskolásként kezdett bejárni Debrecenbe, ahol Hoór-Tempis Erzsébet tanítványa volt két esztendeig. A Zeneakadémiára azonnal a harmadik évfolyamba vették fel, Walter Margit növendéke lett. A színházzal Debrecenben találkozott először, amikor a zenede növendékei a városi dalárdával együtt mutatták be A corneville-i harangokat. 1941-ben végzett a főiskolán, és András Béla karnagy Kolozsvárra szerződtette az akkor megalakult Nemzeti Színház operatársulatához. Alapvetően lírai tenorként tartották számon, de sokoldalúsága már ekkortájt megnyilvánult. 1944 őszén a kolozsvári opera Budapestre költözött, és decemberig a Városi Színházban játszottak. 1945 tavaszán az Operaház kórusába került. Ugyanez év októberében Vaszy Viktor Szegeden újraszervezte kolozsvári társulatát, és Bán Elemért is odahívta. 1949-ben, a színházak államosításakor került újra Debrecenbe, azóta is a városban él és tevékenykedik. Nélkülözhetetlen tagjává vált a Csokonai Színháznak. Saját számításai szerint míg Kolozsvárott 11 és Szegeden 9 szerepet alakított, Debrecenben 40 opera, 36 operett, 35 próza és 11 zenés vígjáték színlapján szerepelt a neve. 1978 óta nyugdíjas, és 1994 óta a Csokonai Színház örökös tagja.

Tenki Ferenc Argas szerepében a Tartuffe című előadásban

Mivel Tenki Ferenc 1971 és 1984 között kellékesként, majd a 2005-ös nyugdíjba vonulásáig színpadi ügyelőként dolgozott a Csokonai Színházban, a vele való találkozás a függöny másik, a közönség számára kevéssé ismert oldalának, az úgynevezett „műszaknak” a világába is bepillantást enged. Édesapja és az öccse már korábban a színház alkalmazottja volt. Ő maga eredetileg csak egy hónapra akart az intézményhez szegődni, hogy egy kicsit beleszagoljon az ottani levegőbe, és az akkori személyzetis is mindent elkövetett, hogy lebeszélje, ám a színház világa rövid idő alatt eltántoríthatatlanul magába szippantotta. Ahogy ő maga emlegeti, jó tanárai akadtak: Ruszt József, Básti Lajos, Téri Árpád és Zenthe Ferenc mellett sok mindent el lehetett lesni. Mivel ügyes kezű volt, rengeteg egyedi, beszerezhetetlen kelléket ő készített. Hamarosan híressé vált arról, hogy fából kifaragta a színpadon fellépő művészek szobrait, és jeles alkalmakkor nekik ajándékozta. Később a Csokonai Színházhoz szerződött a másik öccse is, akinek a lányait is sikerült a hivatással „megfertőzniük”. Tenki Réka és Tenki Dalma mára tehetséges színésznőkké váltak, akiknek játékát nemcsak a debreceni, hanem a fővárosi közönség is élvezheti.

Az est házigazdája
Ráckevei Anna

Közreműködnek
Csikos Sándor
Laczó Zsuzsa
Mercs János
Steuer Tibor
Varga Klári
és
a Csokonai Színház Énekkara Gyülvészi Péter vezetésével