A Csokonai Fórum megközelíthetősége bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Információk a Csokonai Fórum megközelíthetőségéről autósoknak,...
A sorozat első alkalma különösen kedves a Csokonai Színház számára, hiszen egy időben ünnepelhetjük Miske László 80. születésnapját és színházunk 150 éves jubileumát.
A kötetlen beszélgetésbe oltott rendhagyó formájú születésnapi köszöntésen a nézők a Csokonai Színház társulati tagjain és Énekkarán kívül találkozhatnak Miske László nagyváradi éveinek legkedvesebb színészkollégáival, a Debreceni Hajdú Táncegyüttes táncosaival, valamint Miske László tanítványaival a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karáról. A műsorban gyönyörű és népszerű dalokat hallhat a nagyérdemű, a születésnapos számára meghatározó jelentőségű versek és drámai részletek hangzanak el, a dicső múltat pedig fényképeken és archív mozgóképeken is megidézzük.
Miske László minden szerepében közkatonaként indult, de a szereppel vívott titáni küzdelem után mindig a színpad Nagytiszteletű Ura lett, hogy asszociáljunk első választott hivatására, a papságra. Ő ugyan azt vallja, hogy a református teológia menedék volt a totalitáriánus uralom malomkövei elől, azonban a teológia a „tanulóoskolájává vált”. Fő mentora a szép szó és a lélekművelés nagy mestere, Maksay Albert költő volt, Vásárhelyi János és Juhász István egyháztudósok pallérozták elméjét, s olyan társai voltak, mint a konok hithűségéről elhíresült, börtönt is vállaló Fülöp Dénes. A későbbi pályamódosítás – a papi pályáról a világot jelentő deszkákra történt átállás – fórumváltás volt. A hit szószékéről az erkölcsnemesítés és az anyanyelvápolás szószékére váltott. Használva természetes adottságait, a termetéből sugárzó erőt, lényének szuggesztivitását, a szerepek intellektuális és stiláris rétegeinek feltárást lehetővé tevő empátiáját, társa tudott lenni mindazoknak, akik a színjátszást nem rutinszerű mesterségnek, hanem egy méltóságteljes emberi létforma kutatóműhelyének tekintették.
Miske László 1965-ben kezdte el hivatásos színészi pályáját Nagyváradon. Akkor már ott dolgozott Szombati Gille Ottó rendező, és nem sokkal később oda szerződött Farkas István is. Mindketten feltétlen hívei voltak az akkor korszerű színházszemléletnek, előadásaikat filozófiai tartalommal töltötték meg, és erős képi fantáziával alkották meg a játékteret. Az rendezéseikben olyan alakításokat nyújtott Miske László, melyek megalapozták, hogy az 1971 és 1983 között romániai „önvédelmi színháznak” nevezhető időszakban országos jelentőségűvé váló nagyváradi együttesben Miske László stílusmeghatározó, vezető művésszé válhasson. A korszakban a színházi alkotómunkát döntően befolyásolta, hogy a romániai cenzúra felismerte: a szöveg nem egyenlő a látvánnyal, és kezdetét vette a színházak totális ellenőrzésének korszaka. Egyértelműen körvonalazódott, hogy a színházi kultúra Romániában a diktatúrával szembenállók fórumává vált. A hatalom ellenőrző-elnyomó apparátusának tökéletesítésével párhuzamosan az erdélyi magyar kisebbségi kultúra tere is erősen beszűkült. Ebben a vészterhes időszakban leginkább Szabó József rendezői opusai fémjelezték a partiumi műhely művészi értéké, s tették hangsúlyossá Miske László művészi minőségét és közéleti bátorságát. Szabó József bátor vállalkozásokkal teletűzdelt rendezői kezdeményezéseinek hőse ugyanis a színész Miske László volt.
(A nagyszerű előadások sora: Páskándi Géza: A bosszúálló kapus – 1971, Madách Imre: Az ember tragédiája – 1974, Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér – 1975, Tamási Áron: Ősvigasztalás – 1982.)
Harag György halála után az erdélyi színház vezéregyénisége Tompa Gábor lett, aki átvette a kolozsvári színház igazgatását, és aki Harag örökségét folytatva végképp lebontotta az erdélyi magyar színjátszás hagyományos kánonjait, és nyitottá tette a korszerű színházi formanyelv asszimilálására. Miske – nonkonformista alkatának megfelelően s abbéli vágyától indíttatva, hogy mindig a szellemi avantgárd műhelyeinek tagja legyen – 1987 és 1990 között a kolozsvári színházi műhely aktív tagjává vált.
(A.Gelman: A pad, I.L.Caragiale: Zűrzavaros éjszaka, Kao Hszing-Csien: A buszmegálló).
Az 1989-es romániai forradalom rendszerváltás helyett hatalomváltást hozott. Az új közegben hiába jött el a művészetek szabadsága, a kulturális intézmények szószékjellege megszűnt. A színház és közönsége közti hajszálgyökerek elszáradtak, az alkotók számára csak a művészi önkiteljesítés útja maradt, amely gyakori székhelyváltással járt. Miske Lászlóra is ez a sors várt. Új, magyarországi színházakban találta meg művészi álmai beteljesülését.
1990 és 1992 között Miskolcon illetve Szegeden játszott, majd 1993 óta a debreceni Csokonai Színház tagja. Ez utóbbi helyen teljesedett ki színészi pályája, számos itteni szerepébe sikerült beoltania saját jellegzetes és hiteles erdélyi karakterét. Elismerten nagyszerű előadások, illetve alakítások (Tamási Áron: Csalóka szivárvány, Eljátszott és el nem játszott szerepek, Tamási Áron: Ősvigasztalás, Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik, Háy János: A Gézagyerek, T.Williams: Macska a forró bádogtetőn, Háy János: A Pityu bácsi fia) sora után itt kapta meg a Jászai Mari-díjat is 2003-ban.
Az 1990-es évek óta több alkalommal rendezőként is kipróbálta magát (Tamási Áron: Boldog nyárfalevél, Ken Kesey: Kakukkfészek, Sütő András: Káin és Ábel, Farkas Ferenc: Bűvös szekrény), éveken át a debreceni Ady Endre Gimnázium drámai osztályában tanított színpadi mozgást, a 2000-es évektől kezdődően pedig a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának magánének tanszékén színészmesterséget oktat.
2013 őszén a nagyváradi Szigligeti Színház örökös tagjává választották.
(Kötő József: A színház Nagytiszteletű ura c. tanulmányának felhasználásával)
