A Csokonai Fórum megközelíthetősége bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Információk a Csokonai Fórum megközelíthetőségéről autósoknak,...
A Zsámbéki Színházi Bázis és a debreceni Csokonai Színház közös bemutatója.
Egy nyomasztó, képmutató szokásokat követő provinciális orosz kisvárosban él Kabanova, a gazdag özvegyasszony. Fiát, az éretlen és mindig meghunyászkodó Tyihont kiházasította egy nem odavalósi lányhoz, a tisztaszívű Katyerinához, de zsarnokoskodásával a fiatalokat nem hagyja élni, folyamatosan megalázza őket. A fiatalasszony egyre kétségbeesettebb, egyedüli vigaszt Tyihon húgában, Varvarában talál, aki észreveszi, hogy Katyerina beleszeretett egy másik férfiba. Ez a férfi nem más, mint Borisz, a város leggazdagabb kereskedőjének, Gyikojnak a távoli rokona, aki azért érkezett oda, hogy a neki járó örökséget megszerezze nagybátyjától. Gyikoj azonban mindent elkövet, hogy Boriszt kisemmizze. Ebben a reménytelen helyzetben talál egymásra Katyerina és Borisz, akiknek találkozását Varvara segíti elő, amikor Tyihon néhány napra elutazik Moszkvába. A baljós előjelek – a vihar közeledte – ellenére a szerelem mindent elsöprő szenvedélye egymás karjaiba taszítja a két fiatalt, ám férjének hazaérkezése után Katyerina nem képes magában tartani titkát, és nyilvánosan bevallja, hogy megcsalta. A képmutató közösség, de leginkább anyósa mélységesen elítéli tettét, és addig gyötri, míg Katyerina öngyilkosságba nem menekül.
A 19. századi orosz drámairodalom egyik legjelentősebb és legtermékenyebb szerzőjének, Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkijnak talán legismertebb színművét, a Vihart állítja színpadra Viktor Rizsakov, a moszkvai MHAT (Művész Színház) rendezője. A debreceni Csokonai Színház és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciójaként létrejövő előadás a klasszikus orosz drámát nem hagyományos, kosztümös darabként közelíti meg, hanem a konkrét térből és időből kiemelve egy teljesen új, a próbafolyamat során a színészekkel közösen kidolgozott formanyelven beszél az emberi lét nagy kérdéseiről, életről, halálról, szerelemről. A rendező szándéka Osztrovszkij “egyik legtitokzatosabb darabját” maguk a színészek fejtik meg, és saját élményeikből, életükből építenek fel egy mai magyar közönségnek szóló, kortárs előadást.
