(Forrás: https://www.szabadfold.hu/) 2017. 02. 04. Karácsony Ágnes
Shirley Valentine érzi a bőrén a konyhaszagot, úgyhogy kiszellőzteti a házasságát. Nincs ebben semmi emelkedettség, magasztos érzelmi hadviselés, szenvedélyes szabadságharc. Nem akar hőssé válni. Shirley Valentine – férjezetten: Mrs. Bradshaw – egyszerűen csak ráun az állandó útra a zöldséges és a konyha között, a mozdulatra, ahogyan felüti a tojásokat, megpucolja a krumplit, bekapcsolja a sütőt, olajozza a tepsit, s hogy rendre ugyanazt tálalja a férjének.
Mr. Bradshaw mellett Mrs. Bradshaw önmagára is ráun. A negyvenes anya a férje tudta nélkül oly természetesen távozik a ködös Angliából a napos Görögországba, mint amilyen természetesen évtizedekig fokhagymázta a fasírtot a családi ebédekhez. Nem lázad, szó nincs arról, hogy válni akarna, hátrahagyni az addigi időt. Nem a világnak bizonyítja, nem is a férjének, nem is a két felnőtt gyerekének, hogyan kaphatnak újra tűzre a szunnyadó köznapok.
Shirley Valentine magát akarja feléleszteni. Nem kitör, hanem kiszökik az életbe.
Ettől zseniális Majzik Edit Shirleyje: egy pillanatra sem enged a természetességből. Lehetne akár a szomszédnőnk Szegedről, a barátnőnk Kazincbarcikáról, a kolléganőnk Mogyoródról. Előttünk süt, főz, mosogat, rámol, öltözik, napozik, unatkozik, szórakozik, duzzog, borozgat. Fanyarul ironikus egyszemélyes játéka a bolti kuponok közé mellőzött nő magánakciója az újraélésért. Semmi másra nem törekszik, csupán arra, hogy visszaszerezze a saját érzéseit. Az ő Shirleyje kis szabadságában nem emelkedik nagyasszonyosra, nem játssza, hogy megszépült. De végül mégiscsak ő maga Aphrodité, a középkorú merész háziasszony, aki görög flörtjében is azt szereti a legjobban, hogy kissé megereszkedett meztelenségével vagányul ugrik a tengerbe. S hogy mire jut Shirley?
