(Forrás: http://nol.hu/) Kácsor Zsolt, 2015. január 26.
A minap mutatták be Debrecenben Borbély Szilárd Akár Akárki című drámáját, amelynek szomorú aktualitást ad, hogy közeleg a tavaly tragikus körülmények között elhunyt költő, író, irodalomtörténész halálának egyéves évfordulója. S ez a darab nem engedi, hogy a szerző haláláról elfeledkezzünk.
Nyolc kis történetecskében a halott szerző azt vágja a képünkbe, hogy kár volt megszületnünk, hiszen születésünk első pillanatában nem az életünk kezdődött meg, hanem lassú haldoklásunk.
Borbély drámájának világában nincs irgalom, nincs jóság, nincs kegyelem, nincs részvét. Nála az emberi test nem a lélek temploma, hanem a lélek szeméttároló konténere. Az ember teste bűzös bőrtok, amely szennyes gondolatokat öklendez a külvilágra.
– Ennek a nyolc epizódból álló, önmagába visszakanyarodó történetsornak a szereplői vagy fatális véletlen miatt halnak meg, vagy leszámolásban, durva kivégzésben pusztulnak el. Az életben maradottak pedig mint a szemetet, úgy hagyják ott az út szélén a halottakat, illetve vagy kifosztják zsebeiket, vagy gyáván, pánikszerűen szabadulnak meg a kínos konctól, a hullától – írja az Akár Akárki című darabról Radnóti Zsuzsa A titokzatos Borbély Szilárd-drámák című írásában, s valóban: a nézőnek az az érzése, hogy a kaszabolásban ő is sorra kerül.
