(Forrás: http://www.dehir.hu/) 2017. 11. 15. Szénási Miklós
Debrecen – Egy színpad, két Luther és őrületes tánc. Ilyen operát nem látni akárhol. Kritika.
Találkozhatott egymással Martin Luther (akit mi magyarok szívesen emlegetünk Luther Mártonként) és Martin Luther King? Alapvetően nem. A reformáció szellemi atyja ugyanis 1483-ban látta meg a napvilágot és 1546-ban hunyt el, míg az 1929-ben született amerikai baptista lelkipásztort 1968-ban lőtték le, tehát évszázadok feszülnek közöttük. Ám a művészet mindenre képes, akár arra is, hogy áthidalja ezt a távolságot és összehozza a német teológust a fekete bőrű polgárjogi harcoscal. Méghozzá nem is akármilyen helyszínen és közegben: a Csokonai Színház nagyszínpadán Ittzés Tamás és Lanczkor Gábor ragtime-operájában.
A ragtime részben olyan, mint a rock, nagyjából örök és elpusztíthatatlan, ha megszólal, akkor mozogni kezd rá a láb. Mert olyan erő, olyan lendület van benne ma is.
Hogy mi köze a reformációnak vagy Martin Luther King korának ehhez a zenei műfajhoz?
Nem sok. A ragtime, ez a dzsessz előfutárának is tekinthető műfaj ugyanis a huszadik század első évtizedeiben élte virágkorát, az 50-es évek Amerikájában már a swing, a bebop, a cool jazz voltak a trendi műfajok, s persze, egyre inkább megállíthatatlanul nyomult előre a rock and roll is. Azért ha felcsendül valahol a ragtime (akár Scott Joplin egyik-másik klasszikusa), ma is jókedvünk lesz tőle, mert jó hallgatni. S ha egy muzsikus úgy dönt, hogy erre a zenére szeretne felfűzni egy színházi előadást, hát tegye. A lényeg, hogy a produkció legyen erős, sikeres, a közönség pedig élvezze.
A Lutherek a Bartók Plusz Operafesztivál és a debreceni teátrum együttműködésének köszönhetően született a reformáció jubileumi évében. Ragtime-opera: ez a definíciója. Mint az operák esetében általában, itt sem túl vaskos szálakból áll össze a történet. Valójában néhány rövid bekezdés az egész, és a részleteket a mindig gyönyörű hangú Sárközy-Nagy Ilona narrációja fűzi össze. A színpad egyik fele kocsma, ahol a zenekar nagy lendülettel muzsikál, közben táncosok kerülnek elő, szól a zene, mi pedig élvezzük a muzsikát, a látványt. Középen kövér telihold ragyog, a színpad másik felén pedig lakóház (hotel, vagy éppen édes és hűvös otthon) magasodik, melyet reflektorok festenek színesre.
Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, egy remek koncerten vagyunk, ahol az előadást néhány prózai betét színesít. A látvány lenyűgöző, pazar díszletek, dinamikus táncjelenetek és dögös örömzene teremtenek itt összhangot.
Luther Márton (Kovács István mv.) lírai hangulatú szavaival indul a játék, aztán kapunk egy rövid dialógust arról, mennyire szereti egymást a fiatal Martin Luther King (Biri Gergely) és párja, Corette (Nagy Kíra), akik éppen most házasodtak össze. Majd Corette és a barátnője, Lucy (Mudrák Mariann) beszélik meg, hogy nem túl könnyű anyának lenni. A narrátor (és egy jól megkoreografált táncjelenet) jóvoltából képet kapunk arról, hogy Amerikában az ötvenes években nem volt egyszerű feketének lenni. Amikor az afroamerikai Rosa Parks nem adta át a buszon a helyét a frissen felszálló fehér férfinak, a rendőr letartóztatta ezért. Ezúttal azonban nem hátráltak meg a megalázott fekete polgárok és elindult a híres buszbojkott, minek következtében a városvezetés végül meghátrált és eltörölte a tömegközlekedési eszközökön érvényes faji elkülönítésre vonatkozó rendeleteket. (Ennyit arról, hogyan is működött a demokrácia és mit jelentett a szabadság fogalma az 50-es években az Egyesült Államokban…)
Aztán megtudjuk azt is, hogy egyre kevesebb időt tölt a baptista lelkész a családjával, politikai aktivistaként állandóan tüntetésekre jár, ahol próbálja fékezni a tömeget, mert hisz benne, hogy az erőszak nem old meg semmit. Ám ennek ellenére mégis erőszak áldozata lesz: amikor 1968 tavaszán a Tennessee állambeli Memphisben a város köztisztasági munkásainak sztrájkját kívánja támogatni és beszédet mond a Lorraine Motel erkélyén, fejbe lövik.
Nagy lélektani mélységeket, komor történelmi leckét ne várjunk, ez a darab, ez az előadás nem erről szól. Sokkal inkább a zenéről, a táncról, a szórakoztatásról, melyhez a játék a párbeszédekkel csupán színes keretet nyújt. A Lutherek lényege, hogy a néző élvezze az estét.
Igazi slágerparádét kapunk, nagyon jó muzsikusokkal és énekesekkel.
