A Dehir.hu elismerő kritikát közölt Szénási Miklós tollából a március 14-én bemutatott Antigoné című előadásunkról, melyet áprilisban még kétszer (29-én és 30-án), míg májusban szintén két alkalommal, 13-án és 14-én láthat a debreceni közönség.
(Forrás: dehir.hu) Szénási Miklós 2014. április 29.
Debrecen – Vérfertőzés és gyilkosságok. Temessünk? Vagy ne temessünk? Ókori “családregény” mai köntösben, fülbemászó zenével. Kritika.
Kiegyensúlyozott évadot ígért az új igazgató, Ráckevei Anna és az új művészeti vezető, Gemza Péter, amikor átvették a színház vezetését. Olyat, amibe belefér a Régimódi történet, meg az operett is. Ugyanakkor csavartak is egyet az egészen, mivel tematikus évadokat terveztek. Az elsőt a görög drámák jegyében hirdették meg, hogy lássuk, miért szeretjük ezt műfajt már 2 ezer éve. Nos, eljött az idő, március közepén a Csokonai Színház társulata bemutatta az Antigonét, ezt a közismert ókori tragédiát, amiről eddig csak azért nem írtunk eddig, mert a premier után jött (egyebek mellett) a Deszka, és jó ideig nem is játszották. Most viszont újra műsoron lesz, és több ízben is látni lehet majd az Antigonét.
Ókori darab, tehát kissé kockázatos vállalkozás színre vinni, gondolhattuk már akkor, mikor szóba került a műsorterv. Igaz, hogy a Trója elég nagy sikerrel ment a moziban (persze, Brad Pitt neve elég jól cseng), de azért nem minden „szandálos” opusz lett siker az utóbbi években. Az Antigoné ráadásul az a mű, amit a középiskolások többsége finoman szólva is gyűlöl. Manapság ugyanis nehezen értik meg a 15-16 évesek, mi a dráma abban, ha valaki meghal, a hatalom pedig megtiltja az eltemetését, a testvére ezzel szemben azt mondja: eltemeti akkor is, ha beledöglik.
Pedig ha jól belegondolunk, nem akármilyen családi sztoriról van szó. Ezek a Labdakidák nagyon durvák. Történetük tele van misztikus elemekkel, átkokkal, vérfertőzéssel, gyilkosságokkal. Laios, a thébai király azt a jóslatot kapja, hogy a fia fogja megölni. Újszülött gyermekét ezért kiviteti egy hegyre, pusztuljon el. Ám a gyereket pásztorok veszik magukhoz, felnevelik, s amikor eljön az idő, Oidipusz tényleg megöli az apját. S mivel meg tudja fejteni a szfinx rejtvényét, Laios özvegyét, Iokasztét (azaz a saját anyját) feleségül veszi. Négy gyermekük születik: Eteoklész és Polüneikész meg két leány, Antigoné és Isméné. Amikor az igazság kiderül, kik is ők, Iokaszté felakasztja magát, Oidipusz pedig kiszúrja a saját két szemét és száműzetésbe vonul. Théba hadszíntérré változik: két fia egy csatában egymás ellen fordul, az Eteoklész által száműzött és a városra támadó Polüneikész egymás kezétől vész oda a harcmezőn. Théba ura, Kreón megtiltja Polüneikész eltemetését, ám testvére, Antigoné dacol a király parancsával, azt mondja, az isteni törvényt nem írhatja felül az emberi és ő mégis temetni fog.
Innen indul a darab. Az első pillanatoktól kezdve iszonyú, heves indulatok feszülnek egymáshoz. Antigoné ragaszkodik ahhoz, hogy eltemesse fivérét. Húga, Iszméné viszontszeretné lebeszélni róla, ezért Antigoné dühösen elzavarja. Amikor viszont Kreón számon kéri a tettet, Iszméné – aki mellékesen Kreón fiának kedvese is – azonnal felsorakozik nővére mellé, s magára vállalja azt, amit nem követett el. Kreón nem másíthatja meg a szavát: úgy érzi, nem tehet mást, akkor sem, ha a tragédiák sorát csak szaporítani fogja ezzel. Elengedi a füle mellett fia könyörgését. Pedig Haimón logikusan érvel, szinte az egyetlen a darabban, aki hideg fejjel sorakoztatja egymás után az (ész)érveket. S mikor megérti, hasztalan beszél apjának, önkezével vet véget életének. Ahogy Kreón felesége is, mikor hírét veszi, mi történt a fiával. Kreón későn döbben rá, hogy a politika sem packázhat az istenekkel. Az egykor büszke, erős uralkodó összezuhan, magába roskad…
