(Forrás: http://librarius.hu/) Zeleii Miklós 2014. április 26.
Erről máskor és másutt egyszer majd bővebben, most annyit: környezetem a születésem óta mindig az identitásomra támadt rá. Mért nem születtem inkább lánynak? Mért olvasok vallásellenes könyvet? Mért olvasok vallásos könyvet? Mért van trapéz gátyó rajtam? Mért van csőnacim? Hála Istennek, nem fogják elhinni a mostani fiatalabbak, de ez az utóbbi három kérdő mondat rendőrségi ügy tudott lenni. Ivarérett, felnőtt férfiak, ahelyett, hogy dolgozni mentek volna, azon baszakodtak, hogy egy zavaros fejű kamasznak milyen a nadrágja.
Többek között ezért áll hozzám nagyon közel A Magam Asszonya Vagyok című monodráma. Vagy másfél éve láttam, de most is fel tudom idézni a pillanatait. (A Stúdió K produkciója. Írta: Doug Wright; fordította és játszotta: Várnai Szilárd; rendezte: Czeizel Gábor. A szövegkönyv elérhető a neten.)
Legbensőbb, legszemélyesebb ügyünk, bőrünkön inneni világunk – mint rendészeti feladat, egyszersmind mint ellenkező oldali diktatúrákban megjelenő rendszerkritika: A Magam Asszonya vagyok „egy valós személyről, Charlotte von Mahlsdorfról, született Lothar Berfeldéről, egykori keletnémet állampolgárról szól, aki 16 éves kora óta a náci rezsim majd később a kommunista diktatúra ideje alatt is női ruhába öltözött férfiként nyíltan vállalta maga választotta női nemi identitását. Élettörténete ennél még sokkal többet is tartogat. Charlotte nem csak transzvesztita és muzeológus, hanem ügynök is volt: négy éven át az illegális antikkereskedelemről írt jelentéseket.