A tegnap eseménydús volt. A DESZKA Fesztivál programjait a Költészet napja alkalmából egyéb programok is színesítették. Portrébeszélgetésen voltunk Háy János íróval, valamint versantológiai feldolgozást is láthattunk.
Tóth Mátyás élettel teli, magával ragadó bábperformansza nyitotta a napot A 3 emeletes mesekönyvvel. Ez az előadás kisebb történetmozaikokból (a háromemeletes lakóház gyermekeinek meséiből jellemzően) épül fel, ahol komoly témák is szóba kerülnek, mint a szerelem és a válás, a halál és a titok misztériuma, a család szeretete. A mesekönyv életre kelt, személyiséget kapott, saját utat járt be, ő volt maga a színész. A könyv írója csak animáció és hang formájában volt jelen. A díszlet zseniális látványvilága és funkcionalitása tette lehetővé, hogy a bábos igazán kibontakozhasson. Az előadás elsősorban iskolásoknak szól, de többrétegű értelmezhetősége révén a felnőttek is nagyon jól szórakoztak.
A koradélutáni Cinegekirályfi előadáson a cselekmény táncszínházi jelenetekben elevenedett meg. Gergő, a 9 éves kisfiú álomvilágába kalandozhattunk.
A szakmai beszélgetésen izgalmas párbeszéd alakult ki a „házi bölcsek”, a Griff és Vojtina bábszínházak alkotói, valamint Háy János között. Megfogalmazták, miért is olyan nehéz a kortárs dráma helyzete. „A kortárs nem bünti” – mondta Árkosi Árpád, a színházaknak nagyszerű lehetőséget kellene látni abban, hogy új ötleteket, kortárs drámákat vihetnek a színpadra. Háy János elmondta, szerinte okosabb lenne az ún. kortárs remekműveket újra felhasználni a drámaírás futószalagra kényszerítése helyett. A szakemberek mind megállapították, a bábszínház manapság innovatív szemlélet képvisel, rendkívül kreatív és progresszív munkát végez – mintául szolgálhatna a felnőtteknek szóló előadásokban időszerű szemléletváltáshoz is.
A délutáni programok a Költészet napja apropóján a kortárs lírára koncentráltak. Koradélután a Szívlapát antológia színházi feldolgozását láthattuk. A színészek e kötetből válogatták ki kedvenc szövegeiket, ezeket gyúrták egésszé Mercs János irányításával. Az egyes versek és fejezetek közötti váltásokat különböző zenei motívumok jelezték. A bemutatót beszélgetés követette az alkotókkal, szerzőkkel. Áfra János költővel és a Csokonai Színház művészeivel Pogrányi Péter beszélgetett. Az előadás koncepciójáról értekeztek, majd a moderátor Áfrát kérdezte: milyen módon lehet megszólítani a középiskolás generációt, hogyan kerül kapcsolatba egy gimnazista a kortárs szövegekkel? Áfra az interaktivitás fontosságát hangsúlyozta. A színház legyen közvetlen és kommunikatív, ezzel is segítve azt, hogy minél több fiatal kerüljön kapcsolatba a kortárs irodalommal – akár rendhagyó irodalomóra keretén belül.
Este hét órától Háy Jánossal, a XII. DESZKA Fesztivál díszvendégével beszélgetett Szirák Péter. Háy ismét elmondta, hogy határozottan nem színházi ember, szigorúan csak nézőként van jelen a színházakban. Mesélt a pályájáról, indulásáról, milyen nehézségekkel jártak a fiatalkori váltások, például a vidékről Budapestre való költözés. Említett néhány szerzőt, akik mintát adtak művészetéhez indulásakor. A beszélgetés közben több verset is hallhattunk tőle.
Későeste a Tizenöt próbálkozás a színészetre, Hatházi András monodrámája kacagtatott, de a humor mély gondolatokat és igazságokat oldott felszínre a színészmesterség mibenlétéről. Lenyűgöző előadás, amely az elején talán kevésbé vagy lassabban ragad magával. Talán azért volt ez így, mert nézőként könnyű zavarba jönni. Szószerint levetkezik a lélek és a test is a szemünk előtt. A különböző játékok hagyományai izgalmasan alkotnak egy egészet. Például különösen szórakoztató volt látni a némafilmes hagyomány találkozását Laertes, Ophelia vagy éppen Hamlet személyével. Ki is a színész valójában? A színjátszásnak mint hivatásnak mély rétegeibe láthatunk bele nézőként, amely egyszerre hozott zavarba, ugyanakkor tiszteletet parancsolt és nevetésre késztetett.
Deszkalandozók: Lengyel Zsanett, Papp Gréta, Tölli Zsófia
