Beszélgetés Madák Zsuzsannával a Csokonai Ifjúsági Programról és a hamarosan debütáló Az ifjú Mátyás című ifjúsági előadásról
Idén szerződött a Csokonai Színházhoz. Mi hozta Debrecenbe, hogyan érzi itt magát?
Nagyon boldog vagyok, hogy a színház társulatának tagja lehetek. Egyfelől újnak érzem itt magam, de mégsem teljesen: három éve, 2015 óta dolgozom már vendégrendezőként és író-dramaturgként a színházban. A Verona 1301, a Jeruzsálem, A Kékbolygó története című előadásokon dolgoztam már korábban is itt, mint az előadások rendezője, némelyiknek író-dramaturgja, dramaturgja is. Így eddig is úgy éreztem, hogy a CSIP-hez (a Csokonai Ifjúsági Programhoz) is tartozom. Nagyon örültem Gemza Péter felkérésének, hogy a program állandó munkatársa legyek, mint ahogyan annak a megbízatásnak is, hogy a művészeti tanácsnak is tagja legyek.
A Csokonai Ifjúsági Program, úgy hallani, egyre jobban bővül.
Valóban, mára már nagyon sok munkaformánk van. Vannak egyfelől az osztálytermi színházi nevelési előadásaink, három különböző korosztálynak szóló előadások, tavasszal készítjük a negyediket. Van két feldolgozó foglalkozásunk, amelyek az Oszkár és Rózsa Mami, illetve a Szívlapát című előadásokhoz kapcsolódnak. Van drámaóránk, ami Az ifjú Mátyás című darabhoz kapcsolódik, bár nem előfeltétele az előadás ismerete. És nemrég indult a Fészek csoport is, ami egy kreatív alkotóműhely középiskolások számára. Mindehhez még készülünk a Mienk a színpad projektre is.
Milyenek a visszajelzések a gyerekektől, hogyan „válnak be” az osztálytermi színházi előadások?
Negyedik évadja visszük már ezeket az előadásokat iskolákba. Minden osztályban más és más, nincs két egyforma előadás, hiszen nagyon különböző egy-egy közösség. Ezek olyan nyílt, interaktív előadások, ahol a befogadók, azaz a fiatalok vagy a gyerekek maguk is hozzáteszik a történetekhez az élményeiket, tapasztalataikat, ötleteiket. Egy ilyen előadásban explicit módon hangzanak el azok a reflexiók, amik a befogadókban történnek egy-egy zárt előadás alkalmával is. A mi feladatunk, hogy ezeket a reflexiókat kezeljük, ezekkel a válaszokkal, ötletekkel tovább dolgozzunk, hogy beépítsük az előadásba. Minden egyes csoport másképp működik. Vannak nagyon aktív osztályok és vannak zárkózottabbak, így mindig más az előadások dinamikája. Hangsúlyozom, hogy ez nem jelent minőségi különbséget – nekünk kell a csoporthoz hangolnunk a munkánkat.
A színészek számára mennyire más feladat ez, mint színpadon játszani?
Ez a műfaj olyan tudást és képességeket követel meg, amit egy zárt előadásban nem kell alkalmazniuk. A művészi szempontok mellett nagyon fontosak a pedagógiai szempontok is. Egyszerre több minőségben kell jelen lenniük, és ez komoly kihívás. Éppen ezért nagyon törekszünk rá, hogy segítsük őket ebben a munkában folyamatos képzésekkel. Bethlenfalvy Ádámmal és Cziboly Ádámmmal dolgozunk együtt ezeken az előadásokon: ők a próbafolyamatok során olyan tréningeket tartanak a színészeknek, amik felkészítik őket arra, hogy biztonságosan le tudják vezetni az interaktív részeket. Ez a tanulás is külön munka a színészek számára – persze az igazi tanulás a gyerekekkel együtt történik, akár nyolcvan-száz előadás után is adódhatnak új helyzetek, amiket tudni kell kezelni.
A pedagógiai célon túl van másodlagos célja is ezeknek a programoknak? Utánpótlást nevelni, a színjátszás és a színház iránt érdeklődő gyerekeket orientálni a színház világa felé?
Számomra ez abszolút másodlagos kérdés. Célunk, hogy a legkülönfélébb érdeklődésű gyerekek megtapasztalják, hogy a dráma nekik fontos lehet. Hogy egy-egy történet, a dráma viszonyítási ponttá váljon az életükben, hogy megtapasztalják, hogy ezekkel a történetekkel nekik dolguk van, mert saját magukról, a közösségükről, a világukról nyernek ezeken keresztül fontos tapasztalatokat.
A Mátyás-évfordulóhoz kapcsolódva kerül színpadra Az ifjú Mátyás című gyerekelőadás, november 14-ei bemutatóval. Milyen izgalmakat tartogat ez a darab a gyerekek számára?
Ez egy izgalmas történet egy fiatal fiúról, Hunyadi Mátyásról, akiből a környezete királyt akar csinálni. Tapasztaljuk, hogy hogyan kerül bajba emiatt. Barátai számára az a kérdés tartja fenn a feszültséget, hogy hogyan fogja Mátyás megoldani ezt a helyzetet. Reményeink szerint a gyerekek tudnak azonosulni a fiatal Mátyással, közülük való srácnak érezhetik. A történet – a történelemből ismerős módon – úgy kezdődik, hogy Mátyás elveszti a bátyját (Lászlót ugyebár lefejezik), majd utána fogságba kerül a cseh király várában. Ott összebarátkozik fiatal fiúkkal, akikkel együtt tölti hétköznapjait. Majd egy nap magyar főurak érkeznek, Budára akarják vinni Mátyást, hogy megkoronázzák. A barátok érzik, hogy itt valami nem stimmel. Mátyás pedig elindul…
Továbbra is játsszátok, osztálytermi előadások keretében a Jeruzsálemet, a Veronát, a Kékbolygót. Van közülük kedvenc előadásod?
Nehéz lenne bármelyiket kiemelni. Mindegyiket másért szeretem. Mindegyik előadás más-más korosztálynak szól, számomra is izgalmas problémafelvetésekkel. A Verona 1301-ben azt a kérdést járjuk körül, hogyan befolyásolják a felnőttek érdekei a fiatalok életét. A Jeruzsálemben azzal foglalkozunk ötödik-hatodik-hetedikes fiatalokkal közösen, hogy hogyan tudunk emberként reagálni egy szélsőséges ideológiák által uralt világra. A Kékbolygó története pedig a manipuláció problémakörét tematizálja, hogy hogyan vesznek rá arra, hogy vágyjak valamire, amire addig nem volt szükségem. Azaz a fogyasztói társadalmunkról szól egy mese keretében. Mindegyik előadás során egy fiktív történettel találkozunk, eltávolodunk konkrét világunktól térben és időben, miközben nyilvánvaló, hogy saját jelenünkről gondolkodunk.
