(Forrás: http://barkaonline.hu/) Lovas Anett Csilla, 2015. március 24.
Beszámoló a DESZKA Fesztivál második feléről
A hét második felében is töretlen érdeklődés övezte a debreceni DESZKA Fesztivált: az előadásokra ugyan már hetekkel ezelőtt elfogytak a jegyek, mégis majd’ mindegyik darab előtt tömegek várakoztak arra, hogy valamiképp mégis bejuthassanak az utolsó pillanatban. Van, akinek sikerült, másoknak sajnos nem; de az érdeklődők nagy száma jelzi, hogy idén is színvonalas előadásokat válogattak a fesztiválra.
A csütörtöki nap délelőttjén a győri Vaskakas Bábszínház Hanyistók című játékát láthatta a közönség, az esti órákban a határon túli társulatok vették át a főszerepet. Hat órától kezdődött a Víg Kamaraszínházban Az ördög próbája, amelyet a marosvásárhelyi Tompa Miklós Nemzeti Színház társulata állított színpadra Radu Afrim rendezésében. Akiknek sikerült bejutniuk (hiszen a színpadi nézőtér miatt kevesebben láthattuk az előadást, mint ha a teljes nézőteret megnyitották volna), azok kivételes színházi élménnyel lettek gazdagabbak. A szüzsé szerint a romániai milliárdos, Ördög Miklós Levente egy világraszóló születésnapi partit szeretne rendezni hétéves fiának. A gálát szereplőválogatás és próbák előzik meg, s aki legjobban tetszik kicsi Ricsinek, az elviszi az ötezer eurós fődíjat. A válogatás a tehetségkutatók világát idézi, annak is azt a részét, amikor a kevéssé tehetséges jelentkezőkön kacag ország-világ. A zsűri női tagja is gyakran átöltözik, a tehetségkutatók női ítészeinek harsány, figyelemfelkeltő ruháit idézve. Van itt minden: Michael Jackson és Freddie Mercury reinkarnációja, az 1001 székely leány verseny második helyezettje, vagy „magyar hang”, akinek a produkciója az affektáló beszédben merül ki. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fesztivál legszórakoztatóbb pillanatai azok voltak, amikor ennek a szedett-vetett népségnek az előadásait néztük; közülük is Galló Levente alakítása kiemelendő, aki Michael Jackson és Freddie Mercury mozdulatainak is hű imitátora volt.
A humoros jelenetek mellett a misztikum is megjelent az előadásban, hiszen kiderült, hogy a zsűri egyik tagja, a Patkány (egy embertestű, hatalmas plüss patkányfejet viselő lény) azért jött el, hogy elrabolja kicsi Ricsit Nosferatu, a túlvilági nagyúr számára. A színdarab vége azt sejteti, hogy ez sikerült is. Ez a misztikus szál ugyan nem kapott kiemelt hangsúlyt, de ez is erősítette az előadás groteszk, bizarr jellegét. A szürreális atmoszféra megteremtésében nagy szerepe volt az olyan kifejezéseknek, mint a „Türkiz patkány utca”, az „avokádós szalonna”, de a pocakos, elpuhult tánctanár és a sosem öregedő Napsugár Trió jelenléte is a valóságon túli világ felé mutatott. Az ördög próbája (a kivetített angol cím más jelentésárnyalatokat is hordoz: The Devil’s Casting) az evilági és túlvilági határán imbolygó, fergeteges humorú és borzongató előadás lett, amit kár lett volna kihagyni. A csütörtök esti órákban a Varsói Drámai Színház Spiró György Az imposztor című drámáját adta elő. A lengyel színház előadását a fesztiválon láthatta először a magyar közönség.
A korábbi tapasztalatok alapján úgy látom, hogy a péntek este a fesztivál meghatározó időpontja, olyan nagyszínpados előadások kerülnek ide, amelyek rendkívüli érdeklődésre tarthatnak számot. Idén a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a Nemzeti Színház és a Zsámbéki Színházi Bázis koprodukciójában, Vidnyánszky Attila rendezésében láthattuk Zelei Miklós Zoltán újratemetve című drámáját. Zoltán Zoltánovics Zoltán 71 évesen meghal, és azt kéri, hogy a régen elhunyt menyasszonya mellé temessék el. Csakhogy a menyasszony a csehszlovák határ túloldalán, Nagyszelmencen nyugszik, Zoltán pedig Kisszelmencen hunyt el, így a temetés nehézségekbe ütközik. Az előadás egy tragikus szerelmi történeten keresztül mutatja be a kettészakított falu katasztrófáját, s így hiteles képet mutat arról is, hogyan alakult a határállítást követően a falusiak élete. Az előadás kezdetén Nagy Béla, a beregszászi amatőr színház korábbi tagja mond egy monológot a saját tapasztalatairól, s a későbbiekben is látunk ilyen jeleneteket.
Talán több efféle személyes vallomás is beleférhetett volna a darabba, hiszen ezek ábrázolták igazán életszerűen a szomorú helyzetből adódó problémákat. A szereplők többek közt arról is meséltek, hogyan tartották a kapcsolatot a másik falurészben maradt rokonaikkal. Leginkább sehogy vagy nagyon nehezen: életveszélyes volt a szögesdróthoz közel menni, ahol katonák figyeltek éjjel-nappal, s ha a helyzet úgy kívánta, lőttek is. Szögesdrót választotta el egymástól a színpadot és a közönséget is, ez a látvány talán a közönség számára is átélhetővé tette a szituációt. A menyasszony halálának körülményeiről azonban csak az előadás végén szerzünk tudomást, így a befejezésig fennmarad a „miért halt meg ilyen fiatalon a menyasszony?” kérdés feszültsége. Az előadás mégis felemás „happy enddel” zárul (ahogy erre maguk a szereplők reflektálnak is): a határnyitás után sikerül az újratemetés, a két halott pedig szívszorító táncot lejt a színpadon. A misztikum ily módon ebben az előadásban is megjelenik, de Az ördög próbájával ellentétben itt nem annyira a szürrealitás, hanem a pátosz dominál, de az emelkedettség ehhez a történethez jobban is illeszkedik.
A pénteki napon egy igazán fontos beszélgetést és egy kiváló előadást is láthattunk az esti produkció előtt. Borbély Szilárd szövegeiről Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezetője, Csikos Sándor, a Csokonai Színház színművésze, Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója, Bódi Katalin, a Magyar Irodalom-és Kultúratudományi Intézet oktatója, Radnóti Zsuzsa dramaturg, valamint Árkosi Árpád rendező beszélgetett, az eszmecserét Fazakas Gergely, a Magyar Irodalom-és Kultúratudományi Intézet oktatója moderálta. A beszélgetés kezdetén Radnóti Zsuzsa olvasott fel egy részletet a Borbély Szilárd drámáiról tervezett tanulmányából, amelyben a költő emberi és művészi szenvedéstörténetéről beszélt. A beszélgetésben a művészek személyes emlékeket is felidéztek a Borbély Szilárddal közös munkáról, valamint arról is szó esett, milyen fontos lenne a szerző drámáit színpadra állítani. Elhangzott, hogy ezeknek a drámáknak nálunk nincs hagyománya, de érdemes lenne ezeket a bonyolult szövegeket megfejteni és megrendezni, hiszen sokat tanulhatnának belőlük a magyar színházi szakma résztvevői.
Ha nem is drámával, de a Nincstelenek című regény adaptálásával tettek egy lépést a Borbély Szilárd-szövegek színpadi feldolgozásai felé a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatói. Az előadást Máté Gábor rendezte, a színlap szerint ez egy „szabálytalan adaptáció”. Mégis úgy gondolom, szabályos adaptációt láttunk, amennyiben a „szabályos” szó alatt szöveghű és a regény szellemiségéhez hű adaptációt értünk. Az előadás egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetek sorából állt, amelyekben megismertük a kötet gyermeki elbeszélőjét, az egyszerre kegyetlen és gyengéd anyát, az alkoholista apát, a szomszéd gyerekeket, a Mesijást. A jelenetek ugyan lazán kötődtek egymáshoz, mégis felépült általuk a szereplők közötti kapcsolati háló. A délutáni beszélgetésen szóba került, hogy Borbély mennyire nyíltan beszélt a különböző személyes és társadalmi tabuhelyzetekről. Az előadásban ezek a tabuk (kismacskák meggyilkolása, verés, erőszak) elevenedtek meg, többnyire jelképek segítségével. S míg a darab nagy részében szuggesztív képi metaforákat alkalmaztak az alkotók (pl. Mesijás arca szemeteszsákból; a gyermekek sétáját kis cipőcskék mozgatása szimbolizálja), addig az előadás egyik központi jelenete igencsak konkrét: a főszereplő megkérdezi édesanyjától, miért van a Mária-képen Máriának a ruháján kívül a szíve. A választ az anyát játszó szereplő úgy adta meg, hogy egy valódi, vérző állatszívet tartott a ruhája felett, a vér szagát a második sorban is lehetett érezni. Ez a jelenet (és még sok más) is egyfajta kísérlet volt arra, hogy a Nincstelenekben tapasztalható tabu-és határdöntögetést a színház nyelvére ültessék át. A zárójelenet(ek)ből kiderült, hogy az előadást tizenhárman játszották – a tizenhárom prímszám. És szerencsétlen szám. Az SZFE növendékeinek előadása viszont kimondottan szerencsés vállalkozás.
A cikk folytatását itt olvashatja
