Debrecen – Tantermi előadások, drámapedagógia, Para, Jeruzsálem, CSIP. A programról alapítóját, Gemza Melindát és Bethlenfalvy Ádám rendezőt kérdeztük. Interjú.
Gemza Melinda drámapedagógus, színházi nevelési szakember, a Csokonai Ifjúsági Program (CSIP) alapítója. Főiskolai tanulmányai során találkozott először a drámapedagógiával. 15 évig Franciaországban élt, elmondása szerint hazaköltözése után szembesült azzal, hogy a hazai drámapedagógia, színházi nevelés milyen sokszínű lett a távolléte alatt, ekkor kezdte el igazán érdekelni ez a terület. 2013 óta dolgozik a Csokonai Színházban, közben elvégezte a Kaposi László-féle drámaképzést és számos workshopot megjárt. A CSIP-et 2014-ben hozta létre azzal a céllal, hogy párbeszédet kezdeményezzen a fiatalokkal a színház nyelvén keresztül. Az elmúlt nyolc év alatt a CSIP Magyarország egyik jelentős színházi nevelési műhelyévé vált, sikerét nagyban köszönheti a programban részt vevő kreatív szakemberek, művészek munkájának.
Így például Bethlenfalvy Ádámnak, aki legutóbb Romankovics Edit Para című ifjúsági drámáját vitte színpadra Debrecenben, melynek fókuszában az iskolai zaklatás áll. A rendezőként és egyetemi tanárként is dolgozó Bethlenfalvy gyerekkora óta kapcsolatban áll valamilyen formában a drámapedagógiával, színházi neveléssel. Játszott is, tanított is, rendezett is a Kerekasztal Színházi Nevelési Központban, Angliát is megjárta, Ciboly Ádámmal pedig 2012-ben megalapította az InSite Drama-t, ahol kutatásokat, a színház és pedagógia határán mozgó tevékenységeket folytatnak. Mint mondta, akár színházi nevelési konzulensként, akár trénerként, akár közreműködő partnerként, akár rendezőként van szükség rá, mindig szívesen segíti a Csokonai Színház munkáját.
Dehir.hu: Milyen tevékenységi körökkel, programkínálattal bővült a CSIP a megalakulása óta eltelt nyolc év során?
Gemza Melinda: Eleinte főként olyan programjaink voltak, amelyek a Csokonai Színház előadásaihoz kapcsolódtak, azokhoz kínáltak előkészítő vagy feldolgozó foglalkozásokat. Később elkészítettük az első komplex osztálytermi színházi nevelési előadásunkat. Ez a forma azóta is velünk maradt, az első, a Verona 1301 című óta több tantermi előadásunk született, ilyen a Jeruzsálem, A kövek, A kékbolygó története, a legújabbat, a Kimondhatatlant tavaly októberben mutattunk be, ez az előadás a családon belüli erőszakot tematizálja két lány élettörténetén keresztül. Drámaórákat is felvettünk a repertoárunkba, ezen kívül pedig tavaly készült egy újszerű formátum az Ádám által rendezett Para című előadáshoz. Meghirdettünk egy több hetes programsorozatot egy diákcsoport részére, akikkel öt héten keresztül dolgoztunk együtt. A fiataloknak lehetőségük nyílt találkozni a színészekkel, megrendezni egy jelenetet, vagy együtt gondolkodni az előadás lényegi kérdéseiről.
A megalakulás utáni első két évben rengeteg szervezői munkát kellett belefektetni abba, hogy az iskolák megismerjék a programjainkat, az eltelt 3-4 évben azonban már várólistákkal dolgozunk, annyira elterjedt a hírünk.
Dehir.hu: Mi a helyzet a hátrányos helyzetű térségek diákjaival, akik számára nem általános az, hogy színházba járjanak. Hozzájuk is el tudnak jutni?
Gemza Melinda: Bár csekély jegyárért játsszuk az előadásainkat, minden évben igyekszem olyan pályázati forrást találni, mely biztosítja azt, hogy a hátrányos helyzetű diákok ingyen megtekinthessenek bizonyos előadásokat. Így olyan diákokhoz is eljutunk, akik egyáltalán nem jártak még színházban vagy nagyon nehezen tudnak eljutni.
Dehir.hu: A tantermi előadások esetében mennyire kell más történeteket, más dramaturgiát vinni az eltérő korosztályoknak? Vannak tabuk, kerülendő témák, amit figyelembe kell venni a megszólításukkor?
Bethlenfalvy Ádám: Olyan témákat szoktunk megcélozni, amelyek egy általános korosztály számára izgalmasak, hasznosak lehetnek, és kapcsolódik is a világukhoz. Az osztálytermi előadások kiválóan alkalmasak az olyan témák boncolgatására, amelyek ugyan foglalkoztatják a diákokat, de nehéz beszélniük róla.
Azt tapasztalom, hogy az a formai és tartalmi gazdagság, ami Magyarországon és Debrecenben a színházi nevelést jellemzi, nemzetközi színtéren is egyedülálló. Norvégiából is érdeklődnek a Csokonai programjai iránt, közös projektünk is volt velük.
A Csokonai egy kísérletező vidéki színház, gazdag programot kínál, ez büszkeségre adhat okot a debrecenieknek.
Gemza Melinda: Kezdetben nagyon tudatosan igyekeztünk programot kínálni minden korosztálynak. Azóta úgy járunk el, hogy megpróbálunk olyan témát keresni, ami egy adott korosztályt érdekelhet, s ahhoz találunk egy történetet. A Jeruzsálem című felsőbb éveseknek szóló előadásunkat például a mai napig nagy sikerrel játsszuk, ennek alapját G. E. Lessing: Bölcs Náthán című drámája adja, ebben a történetben a három világvallás képviselői találkoznak, így a fókuszába egymás elfogadását helyeztük. Sok olyan osztályba is elvittük, ahol ez a téma nem fikció, hanem élő probléma volt.
A CSIP hármasa: Varga Nikolett, Gemza Melinda és Madák Zsuzsanna
Dehir.hu: Milyen visszajelzések érkeznek a diákoktól? Előfordult, hogy egy-egy előadás, megbeszélés után az osztályt még sokáig foglalkoztatta a téma, sikerült nagyobb konfliktusokat fellazítani?
Gemza Melinda: Rengeteg visszajelzés érkezik már közvetlenül az előadások után is. A Rómeó és Júlia első hallásra például sokak számára érdektelennek, avíttnak tűnt, de azt látjuk, hogy a tantermi előadás mégis be tudja őket rántani. Egy alkalommal egy, az osztályban láthatatlannak tekintett, halmozottan sérült kisfiúnak például annyira sikerült megnyílnia, hogy megváltoztatta a többiek felé irányuló hozzáállását is. Volt olyan iskola is, ahol alig akartak elengedni minket. Abszolút pozitívak az eddigi visszajelzések.
Bethlenfalvy Ádám: Fontos kiemelni, hogy a tantermi előadások esetében nem az a lényeg, hogy megoldjunk egy problémát, ennél fontosabb, hogy körül járjuk, megértsük azokat.
Egy olyan biztonságos teret hozunk létre, ahol szabadon lehet gondolkodni, együttérezni a másikkal és ki lehet próbálni dolgokat, mindez pedig elősegíti azt, hogy valamilyen megértésre jussunk.
Olyan tág teret kínálunk, ami ritkán adatik meg a pedagógusoknak az oktatási rendszerben, mert nincs idejük erre, nagy a hajtás, le kell adni az anyagot. Ilyenkor azonban van 2-3 óránk arra, hogy belevesszünk a történetbe.
Dehir.hu: A tanárok milyen formában vehetnek részt az előadásokban? Mennyire befogadóak a programok iránt?
Gemza Melinda: Általában azt kérjük a pedagógusoktól, hogy amennyiben jelen szeretnének lenni az osztálytermi előadásokon, megfigyelőként vegyenek részt. Készítünk azonban számukra egy segédletet, melynek segítségével viszont a későbbiek során akár együtt is dolgozhatnak, gondolkodhatnak a diákokkal az előadásról.
Egyébként mindig érdekes tapasztalat, ha a tanár is jelen van egy-egy tantermi előadás során, mivel sokszor olyan problémák jutnak a felszínre, amik eddig is ott voltak, csak mondjuk, nem tudtak róla.
Bethlenfalvy Ádám: Azt látom, hogy a pedagógusoknak nagyon vonzó az, hogy ilyenkor egy kicsit hátra dőlhetnek és egy teljesen más helyzetből nézhetnek rá az osztályukra. Többször kaptunk olyan visszajelzéseket tőlük, hogy mennyire meglepte őket, egy-egy diákjuk megnyilvánulása. De a tanulóknak is fontos mindez, gyakran tapasztaljuk, hogy nem a legkiválóbb tanuló tud a legtöbbet beszélni az emberi problémákról, ilyenkor új arcukat ismerhetik meg a tanáraik.
Dehir.hu: Ősszel még arról lehetett hallani, olvasni, hogy a Művelődési Központba várják a diákokat. Mi történt azóta? Ki tudtak költözni az online térbe?
Gemza Melinda: Az őszi nagy bezárkózás óta sem a Csokonai Színház, sem a CSIP nem volt igazán jelen az online térben, de ez egy tudatos döntés volt részünkről, a helyhiány, a színészek tesztelése és egyéb problémák miatt nem tudtuk volna élőben közvetíteni az előadásokat. Ehelyett inkább megpróbáltunk előre dolgozni ebben az időszakban. A munka eredménye, hogy elkészült a Toldi című előadásunk filmváltozata, s ehhez egy komoly tanári csomag is, amit azóta megkapott az össze hajdú-bihari általános iskola. De megrendeztük az I. Csokonai Színházpedagógiai és Színházi nevelési konferenciát is, amelynek során a terület képviselői négy napon keresztül osztották meg tapasztalataikat az online térben zajló tevékenységeikről.
Dehir.hu: Milyen élményekkel gazdagodtak ezen a konferencián? Hogyan vallottak a kollégák az online színházi nevelésről?
Bethlenfalvy Ádám: Nagyon izgalmas volt azt látni, hogy mennyire jól reagált a színházi nevelés erre a lehetetlen helyzetre, s mi mindennel álltak elő a kollégák.
Az, hogy az online színházi nevelés egy év alatt a semmiből odáig jutott, hogy négy napos konferenciát lehet szentelni neki, azt jelzi, hogy a magyar színházi életnek egy különösen rugalmas és ihletett területe a színházi nevelés.
Ezért is lenne jó, ha végre ki tudna kerülni a mostohagyerek-szerepből és egy érvényes színházi kifejezésmód megnyilvánulásaként tartaná számon a kultúrpolitika.
Dehir.hu: Milyen munkák várnak önökre a következő időszakban?
Gemza Melinda: A héten kezdjük el tervezni a következő évadot, van két olyan osztálytermi előadás is, ami most kezdett el körvonalazódni, ezen kívül nagyon szeretnénk még játszani, sok helyre elvinni az ősszel bemutatott Kimondhatatlan című osztálytermi előadásunkat. A kolléganőimmel pedig már most készülünk a második színházi nevelési konferenciára.
Bethlenfalvy Ádám: Először is bízom benne, hogy a Para című előadást minél többen láthatják idén, emellett pedig az InSite Drama-nak vannak olyan EU-s projektjei, amelyek most indulnak vagy már futnak, ezekkel vagyok elfoglalva. De nagyon várom már azt is, hogy lehessen játszani a Kerekasztal Színházzal közös előadásainkat is, bár gyanítom, erre majd csak ősszel kerülhet sor.
A cikk eredeti megjelenési helye: dehir.hu
