A DESZKA negyedik napjáról
A negyedik napon sem maradtunk új kezdet nélkül. A Nyílt Fórum debreceni műhelymunkája is elindult. A ’80-as években született kezdeményezés célja a kortárs magyar dráma és drámaírók segítése. Minden délután két fiatal író mutatkozik be néhány jelenettel a készülő darabokból. Tegnap a debreceni kötődésű Fazekas Máté (Hóbort) és Maros András (Kerítések) szövegeiből hallhattunk részleteket. Fazekas egy hallott szituációt gondolt tovább, amiben egy anya felhívja gyermeke osztálytársait, hogy segítsenek kigyógyítani meleg fiát. Nem tud a fiúról semmit, csak öngyilkossága után kezd ráeszmélni, mennyire nem ismerte őt. A titkok felszínre bukásával az anya elindul, hogy felderítse, miért is történt a tragédia. Maros András darabja egy izgalmas, több szálon futó dráma, ahol az emberek és országok közti kerítés határai feszülnek szét. A migránskampánnyal foglalkozó médiatudós feleség, a félrekacsintó férj és a szerető hármasából bontakozik ki nem csak egy szerelmi, hanem egy kulturális háromszög is. Nemcsak a házasságban, hanem az előítéletekben is tévelyegnek a szereplők. Főleg miután befogadnak egy szír családot, és kiderül, hogy semmi sem egyszerűen fekete vagy fehér.
A Gördeszka Galuska László Pál Töviskirály meséjével folytatódott. A Mesebolt Bábszínház a hagyományos népmesei elemekkel tarkítva játszotta el Aranykezű Amir hőstettét. Miután tudomására jut, hogy ő a kiválasztott, felkerekedik kismadarával, hogy véget vessen a Töviskirály gonosz tervének, aki sűrű vadonná akarja formálni a világot. Ebben egyedül a fiú akadályozhatja meg madara segítségével. Ám mielőtt a végső harcra sor kerülne, Amirnak bizonyítania kell eszességét, rátermettségét és találékonyságát. Kalandos útja során, lelkünkbe mélyedve vélhetjük fel a gyermeki én mögött megbújó értékeket, amelyek felvérteznek minket a szúrós tövisként ölelő hétköznapi feladványok ellen.
A mesei felhang után egy olyan témának a kérdéseibe vonta be a nézőket a KÁVA; ami vagy még, vagy már nem távoli senki számára. Lady Lear története elgondolkodtató, fikcióktól mentes élethelyzetet tár fel, ahol csak olyan megoldás létezik, amiben valaki sérül. Mi történik akkor, mikor egy Anya már nem tudja ellátni saját magát? Három gyerek felnevelése után számíthat-e arra, hogy fiai gondoskodjanak róla, vagy ez túl nagy áldozatokkal járna az életükben. Résztvevő színházi előadás formájában gondolkodunk vagy éppen saját érveinket hozzuk fel a darab szereplőinek. Az egyik fiú külföldön él, a másik éppen gyereket vár a párjával, a harmadik maga is próbál talpra állni. Élik a saját életüket, amiben nem tudnak úgy gondoskodni az anyjukról, ahogyan azt elvárná tőlük. Egyedül az unokája személyében talál féltő, önzetlen gondoskodásra. Lehet-e egy fiatal fiú feladata pogácsát gyúrni és lábkörmöt vágni a nagymama kedvéért? Miért ne lehetne? – gondolja a segítségre szoruló nő. Kizárt dolog… – gondolja a fiú apja. Kinek van igaza? Létezik egyáltalán igazság egy ilyen szituációban? Meghallgatta valaki vagy belegondolt a korlátozott anya helyzetébe? Gondolt-e az anya a gyerekeire nehezedő feladatokra? Tényleg csak egy külső segítséggel lehet megoldani az ilyen helyzetekre? A válasz mindenkinek más, de ha már valaki inkább az utolsó álmáért könyörög egy orvosnak, akkor újra kellene gondolni, hogy mivel lehetne kevésbé fájdalmasan segíteni annak az asszonynak, aki felnevelte a fiait.
A napot a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata zárta, Székely Csaba tanítómeséivel (Idegenek – Négy politikai gyerekdarab). A fiatal kisiskolásnak nem szabad akárkivel barátkoznia, mert a nem megfelelő baráti kör még az apja karrierjének is véget vethet. A hatalom részegítő ereje puccshoz, majd a sokszoros puccs egy egyedül pöffeszkedő „császárhoz” vezet. A balkezesek és jobbkezesek ellenfelei egymásnak esnek; ha megalkudni készülnének, a kútban kötnek ki. A balkezesek és jobbkezesek ellenfelei egymásnak esnek, ha megalkudni készülnének, a kútban kötnek ki. A különböző kultúrák (Mars és a Föld lakói) nem beszélnek közös nyelvet, de a segítség egyetemes nyelvén tudnak egymáshoz szólni; csak utána lehet, új hazát kell majd keresni. A darabban többször is felhangzó song viszont összesűríti a különböző népek és kultúrák legnagyobb fájdalmát, mert ahol volt egy meseország, azt miért kellett eladni és miért csak az a hazafi, aki nem törődik ezzel. Legalább a béke ne lenne eladó, de az is piacra lett dobva.
Gál András Andor, Szakál Dóri
