A Jászai-díjas Miske László a napokban ünnepelte 85. születésnapját. 55 éve játszik Thália határon inneni és túli templomaiban. Több mint 300 színpadi és filmbeli szerepben láthattuk a drámairodalom legjelentősebb hőseiként. Miske László első választott hivatása a papság volt, református teológiát végzett, azután iratkozott be a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe, ahol 1966-ban végzett. Saját bevallása szerint a református teológia menedéket nyújtott volt a totalitarista rendszer elől. „A későbbi pályamódosítás – a papi pályáról a világot jelentő deszkákra történt átállás – fórumváltás volt. A hit szószékéről az erkölcsnemesítés és az anyanyelvápolás szószékére váltott. Használva természetes adottságait, a termetéből sugárzó erőt, lényének szuggesztivitását, a szerepek intellektuális, stiláris rétegeinek feltárását lehetővé tevő empátiáját, társa tudott lenni mindazoknak, akik a színjátszást nem rutinszerű mesterségnek, hanem egy méltóságteljes emberi létforma kutató műhelyének tekintették”- írja róla Kötő József A színház Nagytiszteletű ura c. tanulmányában.
Miske László 1965-ben kezdte el hivatásos színészi pályáját Nagyváradon. Az országos jelentőségűvé váló nagyváradi együttesben Miske László hamar vezető művésszé vált. Innen a Tompa Gábor vezette újító szellemű kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött (1987‒1990), majd a romániai forradalom után Magyarországra jött. 1990 és 1992 között Miskolcon, illetve Szegeden játszott, majd 1993 óta a debreceni Csokonai Színház tagja. Ez utóbbi helyen teljesedett ki színészi pályája, számos itteni szerepébe sikerült beoltania saját jellegzetes karakterét, és elismerten nagyszerű előadások illetve alakítások (Tamási Áron: Csalóka szivárvány, Eljátszott és el nem játszott szerepek, T. Williams: Macska a forró bádogtetőn, Háy János: A Pityu bácsi fia) sora után itt kapta meg a Jászai Mari díjat is 2003-ban. Egyik interjújában így emlékezik: „Lengyel György szerződtetett, és sok, nekem kedves, szerep jut eszembe. Rögtön idejövetelemkor Julius Caesart játszottam, aztán jöttek a stúdióelőadások, a Pinczés-rendezések: A Gézagyerek, aztán a Márton partjelző fázik, az Ősvigasztalás, és a nagy előadásszámot megélt Gyertyák csonkig égnek.” A 2002-es POSZT-on a legjobb mellékszereplőnek választották A Gézagyerekben nyújtott alakításáért.
Az 1990-es évek óta több alkalommal rendezőként is kipróbálta magát (Tamási Áron: Boldog nyárfalevél, Ken Kesey: Kakukkfészek, Sütő András: Káin és Ábel, Farkas Ferenc: Bűvös szekrény), éveken át a debreceni Ady Gimnázium drámai osztályában tanított színpadi mozgást, a 2000-es évektől kezdődően pedig a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának magánének tanszékén színészmesterséget oktat. 2013 őszén a nagyváradi Szigligeti Színház örökös tagjává választották.
A 150 éves jubileumáról ünnepi beszélgetésekkel megemlékező Csokonai Színház a 2015/16-os programsorozat első estjén rendhagyó műsorral ünnepelte a színész 80. születésnapját, akinek sokéves munkásságát Debrecen városa 2016 áprilisában Pro Urbe Díjjal ismerte el. Az utóbbi évadokban a Régimódi történetben, a Chioggiai csetepetében és a Macskajátékban láthatta a közönség.
